Tóth Elemér versei novemberre PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tóth Elemér   
2019. január 04. péntek, 19:41

 

Ősz

 

Süh-hah, a vonat

zakatol,

ha szalad,

ha tolat.

 

Kipp-kopp az eresz –

itt az ősz;

a hideg,

a szeles.

 

Hí-hú a határ –

nem járja

senki,

csak a madár.

 

Csend, csend mindenütt.

Csak a szél

fütyörész,

s száll a füst.

 

Őszi erdő

 

Őszi erdő

– bükkös, makkos,

vaddisznónyáj,

röff, röff – hangos.

 

Puskám, ha volna –

dirr, durr – pontos,

pecsenyét ennék

akkor most,

                       most.

 

Őszi éjszakán

 

Őszi éjszakán

festők látogatják

a fákat.

 

Csillaglámpákra

denevérőrök

vigyáznak.

 

Reggel kel a nap,

s a fák ezüstben

áznak-fáznak.

 

Ezüst

 

A kert ezüstben áll,

ezüst a sok fa,

ezüst a kert mögött

a szénaboglya.

 

Ezüst a rét, a föld,

ezüst a bodza,

ezüst és árva is

a kökény bokra.

 

Árva a szívem is,

ezüst és árva,

a cinegék dalát

nincs, ki vigyázza.

 

Holdbojtár

 

Holdbojtár járja az eget,

terelgeti fényes szőrű nyáját,

didereg, mert három egér

szétrágta vadonatúj subáját.

 

Kolomp szavát hozza a szél,

csillagménes patkója szikrázik,

mit tehet a bojtárlegény,

fényes ostorával hadonászik.

 

Lúdláb, kacsaláb

 

Lúdláb, kacsaláb,

elszakadt az istráng.

Elszaladt a csikóm,

csillagos nyihogóm.

                Ó. . . !

       De csacsi ló!

 

 

Lúdláb, kacsaláb,

elszakadt a gatyám.

Ki bánja? Enyém volt.

Kerül rá kövér folt.

              Ó. . . !

       Mint ez a tó!

 

Szabó Zelmira rajza