Fellinger Károly: A kincsesláda - részlet PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Fellinger Károly   
2015. december 12. szombat, 00:24

 

Kukoricás Dzsanga lucaszéke

Hogy is volt, hogy nem? Szél úrfit épphogy kiengedték a zsákjából, máris kedve szottyant szalonnázni. Mangalicaszalonna akadt ugyan, de honnét vegyen hozzá bicsakot? Gondolkodott, majd belenyúlt mélyen a legközelebbi madárijesztő zsebébe.

Bizony, hogy talált benne egy megfelelőt. Majd’ elfelejtettem, Szél úrfi szülőföldjén, Alsó- és Felsőszeliben nem csupán a betyárok hordanak bicsakot, hanem a helybéli, valamit magukra adó madárijesztők is. Szél úrfi tehát szalonnázott egy jót, majd megtörölte a bicsakot egy lapulevéllel, bekattintotta, és visszatette a madárijesztő zsebébe. Olyan erőre kapott, hogy azon nyomban fütyörészni kezdett. Fel is frissítette a levegőt alaposan!

Kukoricás Dzsanga éppen kiment a mezőre, sétálni egyet a friss levegőn. Ki akarta szellőztetni a fejét, hogy ne legyen már annyira gondterhelt. Mi bántotta ugyan?

Mindjárt elmesélem.

De ki is volt ez a Kukoricás Dzsanga? Hát a világ leghíresebb kosárfonó legénykéje! A felsőszeliek nevezték el Kukoricás Dzsangának, mert ha szerelmi bánata volt, kukoricalevelekből font világraszóló táskát, papucsot, lábtörlőt vagy akár széktámlát. Derék legény volt tehát. Ki is nézte magának a helyi boszorkány három csetres lánya. Hanem mi történt? Megharagudott rá a három kis boszorka.

Május első reggelére Kukoricás Dzsanga meg a többi legény minden eladó leány ablaka elé májusfát állított, mégpedig a Duna melléki erdők bódító csórmányfáját tűzték föl egy magas póznára. A csórmányfa éppen ilyenkor virágzik, s a nevét onnét kapta, hogy a régi jobbágyvilágban úgy kellett elcsórni az uradalmi erdőkből. Így volt ez, legalábbis a szeliek elbeszélése alapján.

Csakhogy a legények a három kis boszorka ablaka elé nem állítottak májusfát. A csitrik feldühödtek, megátkozták Kukoricás Dzsangát, és rontást hoztak rá. Állatai elhullottak, neki meg kihullott a haja, a bajszáról nem is beszélve. Hiába kenegette a legény a helyét tyúktrágyával meg galambpiszokkal. Amikor a nagybátyja, Danajka

Samu látta, mi történik, így szólt a legényhez:

– Lucaszéket kell készítened! Téged bizony megronthattak a boszorkák, s csak úgy tudod meg, kik a galád rosszakaróid, ha a karácsonyi éjféli mise alatt, pontban úrfelmutatáskor felállsz a lucaszékre. Ekkor ugyanis hátrafordulnak a boszorkák. Ez már a vérükben van. A szék készítéséhez Luca napján, éjfélkor kell hozzáfognod, és 13 napon át, 13 különböző fajta fából kell elkészítened.

– Igen ám – szólott Kukoricás Dzsanga –, de mi van azokkal a boszorkányokkal, akik nem mennek éjféli misére?

– Ettől fölösleges tartanod, ne legyen a nevem vén Danajka Samu. A boszorkányoknak is van tízparancsolatuk. Az a boszorka, aki nem megy el a misére, elveszíti a varázserejét, a seprűjéről nem is beszélve. Hanem aztán vigyáznod kell, egykomám! A hátraforduló boszorkák részéről már nem érhet rontás, de fel kell venned a nyúlcipődet, ha békességet akarsz magadnak. A lucaszéket rögvest haza kell vinned, s a forgácsával együtt eltüzelned. Hogy a boszorkányok ne érjenek a nyomodba, szórj mákot a templomajtó környékére. Ez megállítja a őket, mert a mákot mind egy szemig össze kell csipegetniük. Ha ez sem segít, dobj a hátad mögé egy sűrű kefét. Ebből erdő kerekedik, mely lefékezi a legeltökéltebb boszorkát is. Otthon a kilincset visszájára ki kell kötnöd egy gatyamadzaggal, s a kulcslyukat be kell dugaszolnod. Ha a kulcslyukról megfeledkezel, a boszorkányok bemasíroznak rajta, s úgy elnáspángolnak, hogy a nevüket és a képüket is elfelejted.

 

 

Na, megvárta Kukoricás Dzsanga türelmesen, hogy elmúljon a tavasz, a nyár, az ősz. Vagyis egészen decemberig várt. Luca napján, éjfélkor, hozzáfogott a lucaszék elkészítéséhez. 13 napon keresztül, 13 fajta fából fúrta-faragta-csiszolgatta, s karácsonyra elkészült vele. Fel is állt rá az éjféli misén. Abban a pillanatban látja ám, hogy senki sem fordul hátra a padokból, csak a három kis boszorka meg az anyjuk. Nosza, gyorsan a templomajtóban termett, a lucaszékkel együtt. Az ajtó elé szórta a mákot, s amint megfordult, a boszorkákkal találta magát szembe! Nagy dühösen lehajoltak, és szedegetni kezdték a mákszemeket. Kukoricás Dzsanga meg, uzsgyi! Futott haza, ahogy a lábai vitték. Mikor a sarokhoz ért, hallja ám a boszorkányok vijjogását:

– Megvagy, Kukoricás Dzsanga!

A legény azonban nem ijedt meg! Hamar kivette a zsebéből a sűrű kefét, amit magával hozott, és a háta mögé dobta. Olyan sűrű erdő kerekedett abból, hogy mire a boszorkák kikecmeregtek belőle, ő hazaért, tüzet rakott az udvaron, elégette a lucaszéket a forgáccsal együtt. Épp csak annyi ideje maradt, hogy befusson a házba, visszájára kösse a kilincset a gatyamadzagjával és bedugaszolja a kulcslyukat. A négy boszorka akkor ért az ajtó elé. De hiába visítottak, káromkodtak, dörömböltek az ajtón, nem tudtak bemenni. Addig visítoztak, míg össze nem omlottak. Akkor aztán lángra lobbant mind a négy, és egy pillanat alatt hamuvá égtek.

Ám Lucifer és a többi boszorka nem hagyták annyiban a dolgot. Még aznap éjjel kénköves esőfelhőket küldtek a pokolból Alsó- és Felsőszeli irányába. Több se kellett Szél úrfinak! Egy óriási ásítással örökre elfújta a felhőket szülőföldjéről. Kukoricás Dzsanga végre megnyugodhatott. Hogy ki ne felejtsem a legfontosabbat, karácsony másnapján kinőtt a haja, de még a bajusza is! Csinosabb legény lett, mint azelőtt volt. Bele is szeretett a falu legszebb és legügyesebb lánya, Amálka. Három napig jegyben jártak, aztán megesküdtek, lakodalmat csaptak. Hej, ez az Amálka!

Olyan finom hegyi túrót tudott készíteni, hogy arról lett nevezetes Felsőszeli még a fővárosban, Pozsonyban is. Kukoricás Dzsangának és nejének pont nyolc fia született. Amikor már nagyocskák voltak, nyolc szál vesszőből korbácsot fontak és aprószentek napján elfenekelték, végigsuprálták a falu lányait és asszonyait. Majd’ elfelejtettem, a következő mondóka kíséretében:

– Kilises ne légy, bolhás ne légy, egészséggel, üdvösséggel, fizess nekem ezüstpénzzel!

Nem csoda hát, ha Kukoricás Dzsanga és Amálka meggazdagodott. Hogy ne mondjam, Kukoricás Dzsangát vízkeresztkor bíróvá választották, és Szél úrfi vezette a beavatást. De most már sok lesz a jóból.

Kutya, macska, vak egér, ki elhiszi, száz évig él.

 

Schall Eszter rajzai

Módosítás dátuma: 2015. december 12. szombat, 00:43