Batta György versei szeptemberre

 

Töklámpás

 

Szeptember vége volt, meg csütörtök,

kertünk végében megérett a tök.

Óriási sárga gömb lett,

már alig volt helye,

és teljesen olyan volt

– csak suttogva merem mondani –

és teljesen olyan volt,

mint a postamester bácsi feje.

Töprengtünk, mi legyen vele?

Vájjuk ki – mondta Faggyú Bertalan –,

és tegyünk egy gyertyát bele!

Kivájtuk hát,

és tettünk egy gyertyát bele.

 

Leszállt az est.

Tornácunkról óriási töklámpás

ragyogott bele.

Űrhajó suhant fölöttünk az égen.

Érdekes, motyogta a hajós,

hogy világít ma a postamester bácsi feje!

 

Hajó úszik lefelé

 

Hajó úszik

lefelé a Kis-Dunán

csendesen.

Már ott jár

Pozsonyeperjesen.

Nem is hajó,

csak falevél.

Tetején

egy bogár

dudorászgat valamit

arról,

hogy oda a nyár.

Itt az ősz megint,

sóhajtja a mélyben

egy keszeg.

Megyek

és vízhatlan tűzifát veszek.

 

A király őszi sétája Gömörben

 

Gyönyörű ez a tölgyfalevél,

ámult a király.

De hisz éppen olyan sárga

– sápadt el –,

mint palotám ajtaján

az aranykilincs!

Felháborító

– sziszegte a fenség –,

hogy errefelé sokkal több a kincs!