Várról várra - Érsekújvár

 

Az 1663-dik esztendőben egy sokat tanult, eszes, szemfüles, bátor s amellett kellemes hangú török férfi poroszkált fekete lován Párkány felől Érsekújvár iránt. Három szolgája kísérte, mert egy jobbfajta úrnak legalább ennyi szolgája illett, hogy legyen. Ez a jeles úr a fényesarcú török szultán, azaz a padisah hatalmas birodalmának minden zegét-zugát, tengerét, szigetét bekalandozta már, s most éppen Üngürisztán, azaz Magyarország következett a megtekintésben.

A pasák és bégek mindenütt nagy tisztelettel fogadták, hiszen magától a sztambuli nagyvezírtől, Ahmedtől volt ajánlóleve, úti fermája. Evlija Cselebinek, azaz Evlija nagyságos úrnak hívták ezt a jeles utazót. Amerre megfordult, mindent feljegyzett híven, majd vastag könyvekben írta meg. Előkelő rangja ellenére sem tekintette azonban sértésnek, ha a tiszteletreméltó pasák, a várakban parancsoló bégek egy-egy aranypénzzel vagy ezüstpiaszterrel bélelt selyemzacskót csúsztattak a kezébe azért, hogy majd csak csupa jót, hízelgőt írjon és mondjon róluk a padisah sztambuli udvarában, ha oda visszatér.

 

  

 

Ez a bizonyos világutazó és dalnok Evlija nagyságos úr leírta a hatágú csillag, az érsekújvári vár elfoglalásának és a benne eltöltött napjainak történetét is. Csupa érdekes dologról szól munkájában ízes nyelven. 

Köprülü Ahmed nagyvezír az ő dicső seregével eljött Sztambulból, hogy az egész Üngürisztánt, a magyarok országát meghódolásra késztesse. Esztergomnál átkelt a Dunán, bevette Párkányt, azt az egérlyukat, majd hirtelen Újvár alatt termett. Ez az Újvár akkor már több mint száz éve megépült, valami gyaur pap, egy érsek emeltette az ő hitetlen hitében, ellenünk. A Nyitra meg a Zsitva közé állíttatta ezt a hatszögű várat, és ez a vár folyton útjában állott a mi fényes seregeinknek. Nagy szüksége lett éppen ezért erre a várra a dicső oszmánságnak, sokat búsítottak bennünket az újvári huszárok.

De Allah megsegítette az ő vitézeit, úgy körülfogtuk Újvárt, hogy rögtön leereszthettük a Nyitra vizét. A benn ülők a várban kutyaként szűköltek. Nekem pedig az arkangyal megjelent álmomban s megjósolta, én fogom énekelni Újvár piacán a győzők énekét, a diadalmi ezánt.

Újvárban Forgách Ádám volt a magyarok kapitánya. Ez a Forgách Ádám olyan fővitéz volt, mint általában minden magyar várkapitány: szerette a mozgást, a csatákat, de az otthon való rostokolást nem. Ezek a magyarok örökké csatamezőre kívánkoznak, olyanok mint a nyugtalan, szép lányok, akik folyton táncolni vágynak. Forgách Ádám is, nosza, elibünk táncolt a csapatával egészen Párkányig. Aztán csaknem ott veszett minden emberével, alig bírt visszanyargalni az újvári kapuk mögé.

 

  

 

Az újvári várat a török csapatok betörésének hírére kezdte építtetni az esztergomi érsek, Várady Pál 1543-ban. Innen a neve: az érsek új vára. Két folyó által közrezárt, mocsaras területre állíttatta, hogy a birtokait védje. A török seregek hétszer is ostromolták, mert erre vezetett az út Pozsony, Bécsbe és Nyitra felé. Falait később hat erős bástyával is megerősítették, így lett hatágú csillag alakja. Forgách Ádám várkapitány védte a seregeivel, amikor a török mégis elfoglalta 1663-ban, és 20 évig benne is maradt. Erről az időkről szólt munkájában a török utazó, Evlija Cselebi.

 

  

 

Tudtad?

Evlija Cselebi török világutazó és történetíró volt. A szultán udvarában nevelkedett, ahol apja ékszerész volt. Szépen énekelt, ő volt a szultán kedvelt mulattatója. Sokfelé utazott a világban, élményeit egy terjedelmes munkában írta meg, amelynek Utazások könyve a címe, s később tíz kötetben jelentették meg Kairóban. Magyarországi útjának leírását a 6. kötet tartalmazza.

Forgách Ádám előkelő család sarjaként ifjú korában több évet külföldön töltött, aztán hazatérve katona lett. Főkapitányként, tábornokként több várat és várost védett seregeivel a török seregek ostromával szemben. Érsekújvár kapitánya volt, amikor 1652 áprilisában a rabló török hadra csapott Nagyezekénynél. A csatában 800 török veszítette el az életét, magyar 70, köztük volt az Eszterházy család négy fia is. Érsekújvárban nemrégiben a vár egykori főkapitányának tiszteletére emléktáblát avattak.

Kara Musztafa török nagyvezír ostromló seregei ellen Érsekújvárt védte. A túlerővel szemben végül engedni kényszerült, a várat 1683. szeptember 25-én föladta.