Novemberi ködben

 

Novemberben üres és csöndes a határ. A termést a földekről betakarították, kopaszok a fák, csak a sárba ragadt falevek árulkodnak a tarka őszi ruhájukról. A költöző madarak mind elmentek. A télre készülő állatok már feltöltötték raktáraikat. Néha egész nap sűrűn szitál a köd, s ettől még nagyobb és titokzatosabb a csönd. Mindenki a télre vár!

Szinte halotti csönd üli meg a november végi erdőt. Ahol májusban csattogva énekeltek a pintyek, flótázott a sárgarigó, most legfeljebb egy-egy szajkó rikkant bele időnként recsegő hangján a csöndbe. A magasból néha kopácsolás hangzik. Ez bizony csak egy fakopáncs lehet! Ö kopogtatja elmélyülten az odvas tölgy ágait. Hernyót, bogarat keres. Ragadós nyelvével szedegeti ki az ennivalót a kéreg alól. Neki nincs raktárkészlete télire, mint a szajkónak, hát nem henyélhet, a hideg napokban is folyvást táplálék után kutat.

 

  

 

Korr-korr”, visszhangzik egy rekedt hang a ködben. Hollópár repül át az erdő fölött. A holló nagyon okos madár. Ősz végi, téli vadászatok idején csapatostul keringenek a fák fölött. Tudják, hogy amint elmentek az emberek, ők is zsákmányhoz jutnak. Hulladékot, dögöt, apró állatot, magvakat, mindent megesznek, bár lehet, a gyümölcsöt, bogyókat szeretik a legjobban.

A köd ülte őszi erdőben messzire virítanak a madárberkenye vörös bogyói. Novemberben már megcsípi őket a fagy. Lekvár annál finomabb készülhet belőle.  A gyümölcsevő madarak kedvence a berkenye. Sűrűn látogatják terméstől roskadozó fáit az erdőben.

 

  

 

A nádasban is nagy a csönd ilyenkor, mintha élet se lenne benne. Pedig dehogy! Csupán bogarakból több száz faj él itt a hideg időben is. Jól tudja ezt az apró kék cinke, s buzgón kopogtatja finom csőrével a nádszálakat. Ősszel a bogarak, lepkék a levelek aljára rakták petéiket, vagy lárva alakban szeretnének áttelelni a nádszálakba rejtőzve –, ha egy éhes cinke tavaszig meg nem találná s be nem kapná őket.

A nádasok mellett, vizek partján az utóbbi években télen is mind gyakrabban találkozhatunk kárókatonával, nagy kócsaggal, nyári lúddal. Ahogy egyre enyhébbek nálunk a telek, ősszel egyre több költöző madár nem indulnak útnak a melegebb tájak felé, hanem nálunk telel. A kárókatonák a Dunát kedvelik különösen. Százasával tanyáznak még a november végi napokban is a bősi víztározó csatornája mentén. Hogy miért szeretnek itt annyira? Hát persze hogy nem az erőmű, hanem a halak miatt! A Dunában még bőven van hal, azért járnak ide és nem máshova halászni. A kócsagok számát, a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása mellett, a 19. században vészesen megritkította egy bolond divat. Nászruhájuk szép tollait akkoriban kalapjuk mellé tűzve viselték az emberek szerte Európában. Hogy megmentsék őket a kipusztulástól, sokfelé kócsagőröket állítottak, és fokozottan vigyáztak a szép madarakra.  A kócsagok őrzésére jöttek létre az első természetvédő szervezetek Európában, s így lett ez a kecses madár a természetvédelem jelképe.

 

Kérdezz!

Miért éppen a holló Mátyás király madara?

Mátyás király családi címere egy gyűrűt tartó hollót ábrázol. Innen kapta Mátyás a Corvinus nevet (holló latinul corvus). Híres könyvtárának darabjait is ezért nevezik corvináknak. Egy krónika szerint egyszer egy vadászaton Mátyás levette a gyűrűjét, s egy holló elragadta. Mátyás a gyűrűt visszaszerezte, és az eset emlékére a hollót választotta címerállatául.

 

Tudtad?

A hollók agya a legnagyobb az összes madárfaj közül. Nem csoda, hogy nagyon intelligens ez a madár. Képes egészen bonyolult feladatok megoldására. Utánozni is tud, és nemcsak más madarak hangját, hanem az emberi beszédet is. Akár 30 hangot is használhat.

 

Feladat

Készíts listát azokról a madarakról, amelyek télre sem költöztek el a környéketekről! Mivel táplálkoznak?