Várról várra - Kékkő, a sárkányos vár

 

A Korponai-hegyek és az Ipoly-völgy találkozásánál magasodik Kékkő vára egy dombon. A híres Balassa család ősei erősítették meg s építették olyan jelentősre, hogy 150 évig végvárként szolgált a török elleni harcokban.  Ali bég egyszer mégis bevette, s néhány évig a törökök laktak benne. A bég nagy gondot fordított a sok ostromot megélt erősségre, még a kapuit, tornyát is megújíttatta.

Aztán újra visszavették a császári seregek, mígnem egy török ostrom során végképp elpusztult. Ám a Balassa család mégsem hagyta teljesen elveszni, hiszen az ő birtoka volt és maradt is hétszáz éven át. Az egykori vár mellett a romokból szép kastélyt építtettek. Ma is áll ez a kastély, báb- és játékmúzeum, valamint a család jeles személyisége, Balassa Bálint költő emlékkiállítása látható benne.

 

  

 

A Balassa család címerében egy harcias sárkány ágaskodik, szinte már repül ez a meseállat. Jobb lábában széles pengéjű, görbe török kardot tart. Annak a jele ez, hogy a Balassa család férfijai mind  harcias, vitéz emberek voltak.

Amikor ezt a sárkányos, kardos címert rajzoltatták maguknak a királyi kancelláriában, az a hír járta Nógrád megyében, hogy ez a sárkány nem csupán festett csudaállat, hanem valóságos, élő szárnyas szörnyeteg. Fenn lakott a Vepor tetején, aranybarlang volt a háza, mindennap megevett egy juhot, s csak nagy ritkán röppent le az Ipoly partjára vizet hörpinteni. Ilyenkor azonban kiitta a fél Ipolyt. Messzire kerülték a favágók, a vadászok, közelébe se mertek kerülni. Emberszagot ha érzett,  szívesen lemondott a juhlakomáról, orrából tüzes lángot fújt, szárnya csapásával vad vihart támasztott, morgása hasonlított a távoli mennydörgéshez.

Róla meséltek az emberek, amikor téli estéken a kemence melegénél üldögéltek. Úgy mondták, hogy ez a sárkány magányos remeteállat volt, indulatos természete miatt még a családja is kivetette és a hegyekbe száműzte őt.

Egyszer, amikor éppen jókedve támadt és az Ipolyban hempergett, egy vakítóan csillogó, hatalmas, kék színű követ talált. Nézegette, forgatta, beleharapott, de megenni nem tudta. Dicsekedni akart vele, s hazafelé menet a családi barlangba is beszólt, hogy ugyan milyen csodás kőre bukkant.

A kő híre eljutott a királyhoz. S mert éppen a koronáját akarta felékesíteni új drágakövekkel, hívatta az aranymívesét, hogy szerezzék meg neki ezt a követ. Ötven harcost, majd száz harcost indított a sárkány barlangjához, de a sárkány a felét mindig megette.

Végül előállt Detre fia, Balázs, majd ő egyedül megszerzi a kék követ. Kedvelte a király ezt a selymes hajú, vidám Detrefi Balázst, nem akarta engedni, hanem az végül mégis elment. Hét nap, hét éjjel ült lovon, míg a sárkány barlangjához ért.

A sárkány kint ült a napon. Detrefi Balázs kirántotta a kardját, és szörnyű dulakodás kezdődött. Balázs levágta a sárkánynak nem a fejét, hiszen az újra kinőtt volna, hanem a jobb szárnyán a kék repülő tollat. Aztán a bal szárnyáról a zöldet, a farkáról a pirosat. A sárkány elveszítette minden erejét és repülőtudományát, s lezuhant a mélybe.

Így szerezte meg a fényes kék követ Detrefi Balázs a királynak.  De a kő fele az övé lett, a kardjával kettéhasította. Ráadásnak még a sárkány barlangját is megkapta a királytól. Ott építette fel a várát. Annak legmagasabb hegyébe illesztette a kék követ.

Azóta hívják a Balassák várát Kékkőnek.

Kékkő vára később sok dicsőség és sok harc színhelye lett. Kiváltképp a törökkel harcoltak sokat a vár urai.

De nem mindig fegyverrel.

Egyszer, amikor éppen vitéz Balassa János uram lakott benne, síppal dobbal, lófarkas zászlókkal vonult felé egy török csapat – békés szándékkal. 

Mehemed bég volt az néhány gyalogos katonájával. Turbánján fényes drágakő csillogott, az illem kedvéért most éppen kék színű.

A várúr, mit tehetett, fogadótermében várta őt. S miután elszívták a békepipát, a bég ékes szavakkal előadta jövetele célját: a lévai országúton poroszkálva nemrég meglátta a vár asszonyát, Sulyok Annát. S mert igen megtetszett neki, most eljött, hogy elkérje az urától, Balassa Jánostól, és a háremébe vigye. Minden kincsét felajánlotta érte, aranyat, ezüstöt, birtokait, még azt is, hogy nem támadja meg Balassa várait három évig, mindaddig, amíg vissza nem kell térnie Sztambulba. Balassa felségét is oda viszi aztán magával, hogy a háremének legszebb virága legyen.

A várúr türtőztette magát az ékes beszéd alatt. De aztán! Még mielőtt Mehemed védekezhetett volna, kihajította őt az ablakon, le a mély várárokba.

Így járt a bég, aki nem akarta tudomásul venni, hogy Magyarországon nem szokás asszonyokat vásárolni.

 

Szombathy Viktor nyomán

 

Tudtad?

Balassa Menyhért az előkelő Balassa család híres tagja országos főkapitány volt. Vitézségéről legendák keringtek, bár az is igaz, hogy az Ipoly és a Garam mentén rettegték a nevét az emberek. A mohácsi csata utáni zavaros időket a saját meggazdagodására használta ki a nagyúr. Hol a királyhoz, hol a császárhoz pártolva küzdött a török ellen, miközben otthon, Nógrádban rablólovagként fosztogatta a környéket.

A muzulmán szokás szerint egy férfinak több felesége és ágyasa is lehetett. Házában a nők egy elzárt részben, a háremben laktak szigorú őrizet alatt. Némelyik szultán udvarában egyszerre akár 1200 háremhölgy is élhetett.