Kulcsár Ferenc versei decemberre

 

Szárnyak

 

Bókuskának szárnya van,

ezüstfényű szárnya,

vízi sellő hozta neki –

Tisza hableánya.

 

Éjjelente fel-felrepül,

cserfacsillag trónusra ül,

s széttekintvén látja, ó:

szundikálgat Hold apó!

 

– Ég pásztora, ébredj, ébredj,

csillagnyájad szerteszéled,

s odalent az éji vándor

lámpásod nélkül bukdácsol!

 

S Bókuska, míg tart az álom,

alászáll egy holdsugáron.

Arra ébred, csukott szárnnyal

képzelete égig szárnyal.

 

 

Nádifarkas

 

Káka, sás közt

ösvény szalad,

nádifarkas

azon halad:

bánatosan

somfordál,

elmúlt a bőség,

el a nyár.

 

Káka, sás közt

út kanyarog,

nádifarkas

nyüszít, vakog:

halra gondol,

szárcsára,

vadlúdtól hangos

tanyákra.

 

             

 

Motozgatnak hideg szelek

 

Motozgatnak hideg szelek,

vernek száraz falevelet,

tépik a fűz hosszú haját.

Fácán rikolt, kakukk kiált.

 

Szarvasbogár avarba fúl,

gerlék tolla Bodrogba hull:

kicsi hajók, útra kelnek,

csobogással feleselnek.

 

Homokháton az alkonyat

fáradt koldus, kotor, matat –

elfészkel a kócsag, réce,

földbe csorog a Nap vére.

 

Hódok holdja kerek, sárga,

ráül három csupasz ágra,

hallgatja a nádas csendjét –

rencét ringat, békalencsét.

 

 

Hull a hó, száll a hó

 

Hull a hó, száll a hó,

lészen puha takaró,

novemberből december,

decemberből hóember,

hóemberből vénember,

vénemberből Mikulás –

piros csizmás, pikulás.

 

 

Köszöntő

 

Eljött a szent karácsony,

adják ki a kalácsom,

hogyha nincs a szobába,

bízvást van a kamrába –

hopp, a tarisznyámba.

 

Ha nem adják, nem várom,

nagyon fázik a lábom.

 

Balázsy Géza rajzai