Felhívások
Dokumentumok
Keresés
Archívum
ISSN
ISSN 1339-5408
Z. Németh István: Aranyeső, ezüsthó |
Irány észak!
Ha jön a tavasz, véli Mimi, a hóemberek északabbra költöznek. Csupán pár jégcsapot csomagolnak be az útra.
Hátukra kapják hűtőzsákjukat, felcsatolják a sítalpat, és irány észak. Aki otthonfelejti az iránytűjét, könnyen pórul járhat. Ha nem tűnik fel neki idejében, hogy a jegesmedvék csak nagyon ritkán viselnek ormányt, nem trombitálnak és agyaruk sincsen, könnyen és alaposan megizzadhat. Ezer csepp hóhomlokon végigfolyó verejték már komoly súlyvesztéssel járhat. Hát vigyázat!
Mimi a csúszdán
A csúszda egy lesiklásra tervezett szerkezet. Van hozzá létra, mely azért jött létre, hogy fokról fokra lépve érj a tetejére. És onnan „sutty!”, mint a pinty. Ha „zutty!”, netán „reccs!”, esetleg „placcs!”, akkor baj van.
Először nem éppen, később már fenéken, aztán hanyatt hátrafelé, kezed tartva magad elé, körbe-körbe mogorván, lazán, aztán megunván oldalvást és vigyorral, bátor szemmel és orral, hónaljon és hajfonaton, legvégül meg nagyon-nagyon szélsebesen – gyorsvonaton.
Furcsaságok
A tábla letörli a hetest, elbújik a táskád, hogy keresd, megoldja magát a feladat, mond engem a vers, de elakad.
Felesik a tollam a padra, aki siet, le van maradva, alaposan mosok én kezet, de le nem jön a sok ékezet.
Lassan futok, mint a moly oson, de hanyatt esem a folyosón, nevetek: szemem könnytől ragyog.
Nem kérdeznek, de én felelek, rám szólnak, hogy ébredj fel, Elek, Pedig én Szabó Ödön vagyok.
Papp Anikó Míra rajzai |