Várról várra - Lubló, a királyok vára

 

A Poprád folyó fölött, a Szepességben magasodik egy dombtetőn Lubló vára . Komoly erősség  volt ez valaha, a Lengyelországba vezető utat felügyelték a falai közül. A magyar királyok birtokolták, s királyi fenségek adtak itt egymásnak találkozót. Béla király a leányának, Kunigundának ajándékozta hozományaként sok hozzá tartozó földbirtokkal együtt, amikor az férjhez ment a lengyel királyhoz.

Zsigmond király itt egyezett meg a lengyel Jagelló Ulászló királlyal, hogy zálogba ad neki 14 szepességi várost 37 ezer ezüstgarasért. Lubló vára az egyezség után ugyancsak fontos hely lett, mert a lengyel hercegek 360 éven át innen kormányozták a 14 várost, mígnem azok újra visszakerültek Magyarországhoz. Ma a várat romjaiból újjáépítették, múzeum van benne.  A vár tövében pedig egy szabadtéri kiállítás található.

 

  

 

Hej, sok vigalmat, fényes sereget, királyi pompát látott Lubló vára az évszázadok során! Ragyogó nyáridőben, amikor kedvesen csacsogtak a Poprádba szaladó patakok,virágzottak a hegyi rétek, öröm volt itt az élet ‒ különösen, ha a lublói lengyel kormányzó békében hagyta a népet. De télvíz idején, amikor a Magura, a Beszkidek meg a Pieninek s a Lőcsi hegyek fehérbe borultak, amikor jeges szél süvített a befagyott Poprád felett,  akkor úgy tetszett, hogy Lubló vára maga is eltűnik a ködben, hóesésben, s a városka is elszunnyadt alatta. Ilyenkor osontak be a kísértetek  a város piacára, még talán a csengős szánok lovaira is szárnyakat tettek, hogy puhábban s gyorsabban fussanak a világ végéig. Amikor a tátrai szél feltornyozta a havat a lublói utcákon, és a kemence melegénél összebújva a gyerekek régi s igaz történeteket hallgattak, így meséltek a tudós öregek Lubló várának régmúlt napjairól:

Régóta állt már Lubló fényes vára, hercegek, királyok adtak találkozót benne, mulattak, vigadtak fenti termeiben, szenvedtek rab foglyok a vár pincéiben, tíz és száz évek szaladtak el. Egyszer aztán Zsigmond király ült össze a lengyel királlyal, Ulászlóval, hogy üzletet kössön vele. Nagy üzlet volt, bizony: a tizennégy szép várost, Szepesség büszkeségeit kínálta zálogba Zsigmond magyar király a lengyel királynak. Harminchétezer ezüstgaras volt a zálog díja, ki is fizette azt a lengyel Ulászló, szekereken hozták, bőrzsákban csörgették. Két álló napig olvasta Zsigmond király a legnagyobbik terem legszélesebb asztalán az ezüstgarasokat. Amikor végre az utolsót is eltüntette a harminchetedik zsákban, azt mondta a lengyel királynak:

‒ Látom, maradt még néhány garasod. Vedd meg a várat is, Lubló magas várát.

Ulászló mosolygott, sokat fizetett már.

‒ Tegyük fel kártyára. Ha te nyersz, marad a vár a te kezedben, s harminchét tarisznya pénz is. Ha én nyerek, minden az enyém, még Lőcse városa is. Feltették kártyára, az első húzásra. Ulászló nyerte meg.

‒ Enyém a vár, mid van még? ‒ rakta vissza a bőrtarisznyákat.

Zsigmond homlokán összeszaladtak a ráncok, szakálla, bajsza rezegni kezdett.

‒ Még a feleségem, Cillei Borbála! Rossz szellemem az, menekülnék tőle. Vedd meg!

‒ Van már nékem feleségem, szebb is, fiatalabb is ‒ kacagott Ulászló ‒, de itt áll mellettem Lubomirski herceg, a krakkói palatínus, kínáljad fel annak. Házasodni akar. A palatínus ült az asztalhoz, nem kártyát vett elő, hanem dobókockát. Kidobta az elsőt. Zsigmond dobott többet, nála maradt a királyné. Hajnalig játszottak, Lubormirski örökké vesztett, Zsigmond király csak nem tudta elveszíteni kockán az ő feleségét!

Cillei Borbála azóta is ott bolyong a vár folyosóin, s ha befagy a Poprád, végigszánkázik rajta láthatatlanul, kísértetiesen vonják lovai az udvari szánkót. Udvari bolondja kíséri mindig. S amikor a házak ereszén csöngve pattan meg a szikrázó jégcsap, azt mondják odafönn a Magurában a havasi pásztorok:

‒ Csörög a csöngő Borbála királyné lovai nyakán! Halljátok, emberek, hentereg a bohóc!

 

Szombathy Viktor nyomán

 

  

 

Tudtad?

A régi korokban a mainál sokkal egyhangúbb volt az élet. A pihenőnapokon, mint például a karácsonyi időszakban vagy a húsvét előtti nagyhéten, amikor tilos volt dolgozni, az emberek játékkal mulatták az időt. Gyerekek és felnőttek, szegények és gazdagok egyaránt szerettek játszani. Népszerűek voltak a különféle kártya-, tábla-, kockajátékok. A vásárok alkalmával sokféle szabadtéri játék közül válogathattak, íjászkodtak, labda- és golyósjátékokat játszottak, a gyerekek fogócskáztak.

Luxemburgi Zsigmond korában Európa egyik legjelentősebb uralkodója volt. Német eredetű uralkodócsaládból származott, Prágában született. Feleségül vette Nagy Lajos királyunk lányát, Máriát, így került a magyar trónra. Később német és cseh király is lett. Magyar királyként nagy építkezéseivel, a törökök elleni végvárak rendszerének kiépítésével és törvényeivel alkotott jelentőset.

Cillei Borbála Zsigmond király második felesége volt. A király első felesége, Mária meghalt. Borbálát, a horvát-szlavón bán lányát nem szerették a főurak a magyar királyi udvarban. Ezért mindenféle rosszindulatú pletykát terjesztettek róla. Például, hogy megcsalja királyi urát. Zsigmond egyszer el is küldte őt magától, majd újra visszafogadta. Szüksége volt a feleségére meg a Cillei család pénzére, hiszen a Cilleiek igen gazdagok voltak. Zsigmond király pedig gyakran küzdött anyagi gondokkal.