Télimádók

 

Kemény tél van az idén. A hőmérő higanyszála rekord hideget mutatott eddig több héten át is, s ki tudja, meddig kell még várni a jó időre?! A fagy, a hó azonban nem mindent zavar a természetben. Sok állat és növény szereti a hideget. Sőt, némelyek egyenest úgy viselkednek a zord időben, mint mások a tavaszi langymelegben, és nászt ülnek a télben.

Meglepő lehet, de nagy fagyok idején is láthatunk a szabadban futkározó rovarokat vagy a hó fölött táncoló szúnyogokat. Azt hinnénk, hogy ezek a törékeny jószágok csak a meleget szeretik, szúnyogok egyedül nyáron fordulhatnak elő a természetben. Csakhogy vannak olyan téli szúnyogok is, amelyek éppen a zord időben érzik jól magukat. Néha ilyenkor is nagy tömegben jelennek meg. Ezek azonban nem csípnek, nem szívják a vérünket, mert nem táplálkoznak. Nyáron lárva állapotukban ugyanis annyi energiát tartalékolnak, amennyi a téli időszakban a kifejlett rovarnak is elég ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat.

A parányi, alig néhány milliméteres hótücsök – a neve is jelzi – igazi télimádó. Amikor más rovarok téli pihenőre mennek, ő olyankor bújik elő. Még a nászát is a hóban üli. A párosodás után a nőstény a talajba rakja a petéit. Amint jobbra fordul az idő, olvadni kezd a hó, a hótücsök elpusztul.

 

  

 

A hósármánynak még a neve is havas. A hímnek pedig az ünnepi nászruhája is szinte teljesen fehér, akár a hó. Ez a madárka sem fél a hideg és havas téltől, legalábbis a náluk szokásostól nem, mert épp hogy téli vendégnek érkezik hozzánk. Márciusban, amikor tavaszodni kezd az idő, visszatér igazi hazájába, Oroszország északi, zuzmós tundráira, Skandinávia havas hegyvidékeire.

Gondolnád-e, hogy a kis téli araszoló egy téli lepke. Mert bizony a lepkék közt is akad, amelyik nem a langymelegben, hanem a goromba hidegben szeret szálldogálni. Ez a kis törékeny jószág októbertől februárig repül. A hideg téli napokon a fatörzsek repedéseiben keres menedéket. Máskor a hókupacokon sétálgatva éldegél. Zöld hernyója viszont áprilisban és májusban sok kárt okozhat a gyümölcsfákon.

 

  

 

A virágok közt nem egy februárban, sőt januárban, a hóban-fagyban nyílik, a tavasz érkeztével pedig visszahúzódik az avarba. Ilyen az erdők alján virító sárga téltemető.

A zöld küllőt sem zavarja különösebben a hideg és a hó, télen is sorra látogatja a hangyabolyokat. Ez a harkályféle nem a fák doktora, erős csőrével nem a fák törzsét kopogtatja, mint más harkálytársai. Ő a hangyabolyokra szakosodott, azokat lékeli meg, és ragadós nyelvével kihúzza belőlük a télen dermedt rovarokat. A falánksága akkora, hogy néha a boly teljes pusztulását is okozhatja. Európa nagy részén honos madár, mégis ritkán találkozunk vele, mert a nagy erdőségeket kedveli, és kerüli az embereket.

 

Kérdezz!

Miért nem fagynak meg a nagy hidegben a téli lepkék?

Többek között azért, mert a testnedveik – az autók fagyállójához hasonlóan – olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nem engedik, hogy a víz megfagyjon bennük. De sok más értékes anyag is felhalmozódott a szervezetükben a korábbi fejlődésük során, ezekből a kifejlett lepke is sok energiát merít a megpróbáltatások elviseléséhez. Különben pedig mindössze néhány napig élnek, éppen csak míg a párok egymásra találnak, és meg nem ülik nászukat a télben.

 

Tudtad?

A szúnyogok testhőmérséklete – a legtöbb rovaréhoz hasonlóan – változó, alkalmazkodik a környezetéhez. Amint egyre hidegebb van, az ő testhőmérsékletük is csökken. Egyre lassabban kezd működni a szervezetük, mígnem egészen lelassulnak, nem táplálkoznak. Ezért van, hogy télre a legtöbb szúnyogféle nyugalomba vonul.