Felhívások
Dokumentumok
Keresés
Archívum
ISSN
ISSN 1339-5408
Ozsvald Árpád versei februárra |
Kacskaringó
Keskeny út, kisvasút, hegyre fel, menni kell, messzi még a sötét, áfonyák hiába várják a vacsorát.
Ki köhög? Mi zötyög? Kisvasút nyöszörög. Fáradt már, s ha megáll, tűzköpő ördögök rugdalják oldalát.
Kerek hold
Kerek Hold, ha jön pénteken, ezüstpénzt szór a réteken. Egy fürge kabóca kapkodja, cukrot vesz rajta a boltba.
Kerek Hold, ha jön szombaton, bekukkant minden ablakon. Megnézi, mi fő a fazékba, fénylik-e a kakas taréja.
Kerek Hold, ha jön vasárnap, csontot hoz minden kutyának. Hálából ugatják sokáig, ne féljen egyedül hazáig.
Favágó
Sűrű erdő, hallgatag, csöndje néha felriad. A baltaél úgy ragyog, mint holdfényben medvefog. Fa dereka megremeg, hullanak a levelek. Lomha teste földet ér, nyöszörög a sok gyökér.
Ólomkatona
Ólomréten ólomkatona, ólomfüvet legelt a lova. Ő maga egy árnyas fa alatt hallgatta az ólommadarat, elővett egy ólomtarisznyát, felvágta az ólomszalonnát, evett hozzá ólomkenyeret, kulacsából ólombort ivott. Ebéd után lovára kapott, azt se mondta, jó napot – úgy elvágtatott.
Lángos
Zápor veri a várost, hol veszek én most lángost?
Csizmát kellene húzni, tésztát kellene gyúrni.
Kifűteni a kemencét, megkeresni a kis Bencét.
Hozna egy marék élesztőt, csipetnyi sót meg tepertőt.
Ködbe borult a város, már a boltos is álmos.
Nincsen egy fia tepertő, elfogyott minden élesztő.
Ördög vigye a várost, Hol veszek én ma lángost?
Mondóka
Jöttünk, mentünk, szaladtunk, messzi nem is jutottunk, csak a világ végére, kerek erdő szélére. Megéheztünk alaposan, az éhségtől szemünk koppant, letettük a tarisznyát, főztünk egy tál puliszkát.
Balázsy Géza rajzai |