Ozsvald Árpád versei februárra

 

Kacskaringó

 

Keskeny út,

kisvasút,

hegyre fel,

menni kell,

messzi még

a sötét,

áfonyák

hiába

várják a

vacsorát.

 

Ki köhög?

Mi zötyög?

Kisvasút

nyöszörög.

Fáradt már,

s ha megáll,

tűzköpő

ördögök

rugdalják

oldalát.

 

Kerek hold

 

Kerek Hold,

ha jön pénteken,

ezüstpénzt

szór a réteken.

Egy fürge kabóca

kapkodja,

cukrot vesz rajta

a boltba.

 

Kerek Hold,

ha jön szombaton,

bekukkant minden

ablakon.

Megnézi, mi fő a

fazékba,

fénylik-e a kakas

taréja.

 

Kerek Hold,

ha jön vasárnap,

csontot hoz

minden kutyának.

Hálából ugatják

sokáig,

ne féljen egyedül

hazáig.

 

                                  

 

Favágó

 

Sűrű erdő, hallgatag,

csöndje néha felriad.

A baltaél úgy ragyog,

mint holdfényben medvefog.

Fa dereka megremeg,

hullanak a levelek.

Lomha teste földet ér,

nyöszörög a sok gyökér.

 

                                  

 

Ólomkatona

 

Ólomréten

ólomkatona,

ólomfüvet

legelt a lova.

Ő maga egy

árnyas fa alatt

hallgatta

az ólommadarat,

elővett egy

ólomtarisznyát,

felvágta az

ólomszalonnát,

evett hozzá

ólomkenyeret,

kulacsából

ólombort ivott.

Ebéd után

lovára kapott,

azt se mondta,

jó napot –

úgy elvágtatott.

 

                                  

 

Lángos

 

Zápor veri a várost,

hol veszek én most lángost?

 

Csizmát kellene húzni,

tésztát kellene gyúrni.

 

Kifűteni a kemencét,

megkeresni a kis Bencét.

 

Hozna egy marék élesztőt,

csipetnyi sót meg tepertőt.

 

Ködbe borult a város,

már a boltos is álmos.

 

Nincsen egy fia tepertő,

elfogyott minden élesztő.

 

Ördög vigye a várost,

Hol veszek én ma lángost?

 

Mondóka

 

Jöttünk,

mentünk,

szaladtunk,

messzi nem is

jutottunk,

csak a világ

végére,

kerek erdő

szélére.

Megéheztünk

alaposan,

az éhségtől

szemünk

koppant,

letettük

a tarisznyát,

főztünk egy tál

puliszkát.

 

Balázsy Géza rajzai