Márciusi szélben

 

Március a legszelesebb hónap az esztendőben. A nagymamák szerint ilyenkor fújnak a böjti szelek, hogy húsvétig jól kiszárítsák a padláson érlelődő sonkát. De nemcsak a sonkák miatt fúj kora tavasszal erősen szél. A téli csapadéktól, hótól, fagytól nedves földeket is fel kell szárítania, hogy a hosszú és az idén igazán kemény tél után a határban és a kiskertekben végre elkezdődhessenek a tavaszi munkák.

Márciusban mintegy varázsütésre, sorra kipattannak a rügyek, a réteket, legelőket, erdők alját ellepik a virágok, a zümmögő bogarak, méhek, lepkék. Ők a tavasz első hírnökei. Mezsgyéken, útszéleken fehér csipkeruhában ringatózik a kökénybokor. Nem magának tetszeleg a kellemes tavaszi napsütésben, a rovarokat csalogatja magához: gyertek, van virágporom! És nem is kell sokáig kínálkoznia, akárcsak a galagonyabokornak sem a dombhátakon. Gyorsan megjelennek rajtuk a csillogó szárnyú rózsabogarak, az apró cincérek, a márciusi bársonylegyek. S miközben jókat lakmároznak az édes nedűből, a virágok beporzásának nagy munkáját is elvégzik.

A virágok beporzásának legszorgalmasabb mesterei persze a méhek. Különös lények ezek a zümmögő kis jószágok. Még a házi méhek is félvad állatok. Az ember mellett élnek, de teljesen önellátók, bármikor le tudnak mondani a gazdájuk szolgáltatásairól. Például a kaptárról, mert akár egy faodúban is jól megvannak. A táplálékszerzésben is jól boldogulnak, pedig az igazán nem egyszerű dolog. A méhcsalád ugyanis nagy, és a dolgozó méheknek kell gondoskodniuk az egész család etetéséről, ami sok munkával, keresgéléssel jár. De a méhek fejlett társadalomban élnek, és segítik egymást. Értesítik egymást a viráglelőhelyekről, de még arról is, hogy mikor érdemes menni a terített asztalhoz.

 

     

 

  

 

A barna gyalogcincér a kiterjedt rokonságában talán a legfürgébb. Kora tavasszal, amikor enyhébb a tél – nem úgy, mint az idei –, akár már februárban előbújik a talajból. Ott, a sötétben fejlődött két-három évig lárva állapotban, majd bebábozódott, s most a bábból bújik elő a kifejlett bogár. Nem tud repülni, csak a talajon gyalogol. Valószínűleg innen kapta a nevét.

Bezzeg jól repül az aranyos rózsabogár. Ráadásul olyan fura módon, hogy hártyás szárnyait egy kis résen csak kidugja a kemény, páncélszerű szárnyfedők alól, s már száll is a tavaszi szélben. A virágzó galagonya-, vadrózsa, bodzabokrok szorgalmas látogatója. Pollennel, s legfőképpen virágszirommal táplálkozik. A vadrózsa szirmait eszegeti nagy kedvvel, innen kapta a nevét.

Fekete ünneplőjében üldögél lomhán a ringatózó virágokon a márciusi bársonylégy. Már kora tavasszal megjelenik a kertekben és a lombos erdőkben. Időnként lassan felemelkedik, tesz egy kört a levegőben, majd a lábait hosszan lelógatva visszaereszkedik a talajra. A nőstény nagyon buzgó, 100-150 petét rak le a kerti földre, a szemetes, trágyás helyekre. Ezekből nyáron kelnek ki az utódok, a lárvák. Ha túl sok jelenik meg belőlük egyszerre, károkat is okozhatnak a kertben, mert megtámadják a növények gyökereit.

 

Kérdezz!

Hogyan beszélnek egymással a méhek?

Táncnyelven. Amikor a dolgozó méh a kaptárba visszatér, eltáncolja társainak a megfigyeléseit, a mézlegelő minőségét, irányát és távolságát. A méhek táncnyelvét egy osztrák tudós fejtette meg. Munkájáért Nobel-díjat is kapott.

 

Tudtad?

A rovarok testét egy kemény, úgynevezett kitinből álló külső váz borítja. Mivel ez a váz nem tud tágulni, amint nő az állat, rendszeresen leveti páncélruháját, vedlik, és újat növeszt.