Nagy Laura: Faluhelyen, kis tanyán

 

Faluhelyen, kis tanyán

 

Faluhelyen, kis tanyán

nagy az állatállomány.

 

Van ott jószág mindenféle,

munkálkodhat a háznépe.

 

Korán reggel, napkeltekor,

kakas úrfi kukorékol.

 

„Kukurikú, kukurikú!"

– ismétli az érces hangú.

 

"Ébredjetek, lusta népség,

megvirradt már, semmi kétség!”

 

Addig fújja, míg a gazda

végre kijön az udvarra.

 

Kitárul a tyúkólajtó,

kotkodácsol a vén kotló.

 

                                     

 

Előkerül Cirmi cica,

habos tejet iszogatna.

 

Dörgölődik és dorombol,

épp most jött le a padlásról.

 

Pettyes tálka teli tejjel,

Cirmi cica rögvest nyelvel.

 

Mind egy cseppig ki is issza,

csupa tej lett a bajusza.

 

„Miaú, ez de jól esett,

pihennék most egy keveset!”

 

Kicsi csacsi nagyot ordít,

gazdájának hátat fordít.

 

„Iá, iá, már mennem kell!

A csutakolást felejtsd el!

 

Várj, barátom, én is jövök,

a homokban jól megfürdök.

 

Azután meg legelészünk,

ha meguntuk, szénát kérünk.”

 

                                     

 

Nem takarnak már a lombok,

feltűnnek a vadgalambok.

 

Diófának vastag ágán

ücsörögnek, búgnak mélán.

 

Szeretik ők a jó magot,

a búzát, árpát és a rozsot.

 

„Vidíki, díki, vidíki!

Bárcsak sose fogyna ki!”

 

Gyenes Gábor rajzai