Várról várra - Csetnek

 

Rozsnyótól nem messzire, sík területen áll a csetneki vár. A Bebek család őse, a hagyomány szerint egy juhász építette még hat más gömöri várral együtt. Vízi várnak mondták, mert nem megközelíthetetlen kősziklák, hanem átjárhatatlan mocsarak és vízfolyások nyújtottak védelmet a falai közt élőknek.

A környékbeli hegyekben vasércet és rezet bányásztak a vár körül épült falu lakói, a szász telepesek, s a várúrral együtt jó módban éltek. A török időkben a várat bástyákkal is megerősítették. Később egy részét átépítették kastéllyá, amiben ma tanoncintézet működik.

 

     

 

– Ezt a várat nem dombtetőre építem, hanem víz mellé, minden sziklánál jobban megvédi a benn levőket a mocsár, ingovány!

Ekképp határozott Bebek juhász hatodik fia, amikor a jutalmul kapott várhelyet a Csetnek-patak völgyében felmérte. Hat aklot emeltethetett Bebek juhász a fiai számára jó Béla király engedelmével azért a csillogó gyémántért, amit a krasznahorkai erdőben talált s elvitt a királynak. Hat várat ugyanis. Csetnek lett az egyik. A Fülöp nevű fiú kapta, de Detrének is volt benne része.

Nem Csetnek volt az egyetlen, vizek erejére bízott váracska Gömörben akkortájt, de ez tartott ki legtovább. Folyondárral befuttatott bástyája ma is de sokat tudna mesélni ostromról, csatákról, udvarának szelíd virágjai pedig talán még a Bebek kisasszonyok keze nyomát őrzik.

Károly Róbert király később olyan jogokkal látta el Csetneket, amilyenekkel csak igen jelentős városok dicsekedhettek. Igaz, nagy szerepe volt ebben a kedvezményben a csillogó csetneki csodának, a réznek, amit a környező hegyekben bányásztak a csetnekiek. Négyszer tarthattak évente nagyvásárt a piacon, a várúr pedig ilyenkor szabadon vámolhatta el az árukat. Így aztán kedvére gazdagodhatott mind  az úr, mind a nép Csetneken. De ami ennél még fontosabb volt, az a pallosjog. Ez volt aztán az igazi hatalom! A kard! Akinek ilyen szabadalmas pallos fénylett a kezében, minden útonállót, rablót, tolvajt, lókötőt, gyilkost, rossz személyt, boszorkányt a maga bírái ítéletével – a királyt sem kérdezve – lenyakazhatott. Ott függött a pallos a városkapu fölött, mindenki láthatta, mindenki félhette. Hogy aztán néha annak a nyakát is szegte a hóhér, aki meg sem érdemelte?!  Vessen magára: miért kötözködött bíróval, várúrral, tanácsbeliekkel?!   

Történt egyszer, hogy Csetnek városában csak nem állt be a szája soha Szeverini Illés feleségének, Vozár Máriának. Hol a tanácsurakat szidta, hol bűbájitalokat kevert, hol szépségével zavarta meg a férfiakat, hol seprűn lovagolt Szent Gellért hegyére a boszorkányszombatok éjjelén. Vetemedett még tolvajlásra is. Tehenet vert szemmel, a tehén teje elapadt, szerelmeseket boronált össze és választott szét egymástól. Egyszóval megunták a tanácsbeliek Szeverini Illésné asszonyom  viselt dolgait, és megbüntették pénzre.

De csak nem állt be továbbra sem a szája, csak röpködött seprűnyélen a budai boszorkánytalálkozóra, csak elcsavarta a várbeli katonák fejét. A seprűn lovaglást ugyan senki sem látta, de épp ezért mindenki esküdött rá. Vozár Máriát pellengérre kötötték. Három vasárnapon. Ez sem használt. Huszonöt pálcaütésre ítélték.

De valóban az ördög bújhatott belé, mert az ördöngös asszony még ekkor sem hagyta abba a szájalást. Sőt, még hangosabban nyelvelt, még szemérmetlenebbül bűbájoskodott. Ekkor ítélték háromszáz botütésre, amelyet a hóhér végezzen el, s ha ekkor sem hallgat el az asszony, vegyék a fejét. De Szeverini Illésné már a százkilencvenedik ütésnél kiszenvedett. Látta az egész város. A pallosnak nem maradt dolga.

Feljutott ez a hír Bécsbe, a királynőhöz, Mária Teréziához, aki akkoriban uralkodott Magyarország felett.  A királynő nagyon elkeseredett, és tüstént megbüntette Csetneket. Elvette a vásárjogot, el a vámszedést s főképpen a pallost. Vozár Mária a maga halálával váltotta meg az utódok szenvedését.

 

Szombathy Viktor nyomán

 

Kérdezz!

Milyen büntetés a pellengérre állítás?

A bűnösnek ítélt megszégyenítése. A pellengér nem volt más, mint egy oszlop. A falu, város főterén vagy a bíró háza előtt állították fel, s hozzákötözték az elítéltet. Az arra járók a nyakába akasztott tábláról aztán elolvashatták, hogy milyen bűnt követett el a kipellengérezett, és gúnyolhatták, megalázhatták őt. Ezt a durva büntetési módot Mária Terézia királynő fia, II. József tiltotta be Magyarországon.

 

Tudtad?

A boszorkánysággal megvádolt nőket rettenetesen üldözték, perbe fogták, kínozták és nem egyszer máglyán elégették a régi időkben szerte Európában. Magyarországon viszont alig voltak boszorkányperek. Ez jórészt Könyves Kálmán királynak köszönhető, aki (még a 12. században) törvénybe foglaltatta, hogy boszorkányok pedig nincsenek. A boszorkányüldözéseket Mária Terézia királynő tiltotta be végérvényesen Magyarországon.

Mária Terézia királynő alig 24 évesen, apja halála után került a trónra. Négy gyermeke volt már ekkor, később még tizenkettő született. Nem nevelték őt uralkodónak, mert apja abban bízott, hogy lesz még fiú utódja, aki követi őt a trónon. Tapasztalatlan asszonyként kezdte meg az uralkodást. Mégis sikerült megőriznie az éppen háborúban álló, hatalmas Habsburg Birodalmat, amibe akkor a Magyar Királyság is beletartozott. Nagy segítségére voltak a nemesek, akik 11 huszárezredet állítottak ki az ijfú királynő kérésére, amikor az uralkodását megkezdte. A királynő ezt a segítséget hosszú, negyven évig tartó uralkodása alatt később sem felejtette el.