Négy kerek nap a 42. Duna Mentin

 

Bizony furulya is szólt meg dob pergett, kígyót bűvöltek és ördögöt is űztek május legvégén a Duna Menti Tavaszon. Összesen 33 – figyelem! bűvös szám! – csoport jutott el az idén a bábozók és színjátszók országos seregszemléjére, Dunaszerdahelyre.

A kisebbek főleg népmeséket, állatos meg bogaras játékokat mutattak be bábokkal vagy anélkül (némelyik csoport egyetlen szó nélkül!), a nagyobbak viszont leginkább saját magukkal foglalkoztak (még a színpadon is! nahát!), meg többek között olyan dolgokról filóztak, hogy pl. mitől boldogok a buták. Ez volt a 42. fesztivál. Komoly felnőttkor! Ennyi idő alatt kialakultak – ahogy a felnőttek mondani szokták – a hagyományai, és ezeket már nem lehet hanyagolni, hanem – ahogy ők állítják – ápolni kell.

 

  

 

Az idei találkozó érdekessége az volt, hogy sok olyan csoport is eljutott az országos megmérettetésig, amelyik eddig nem. Vagyis nem csupa ismerős arc köszönt vissza ránk Dunaszerdahelyen, és ez nagyon jó volt. És nemcsak azoknak, akik végre-végre ott lehettek a döntőn – ami igazából már a hangulatában is fesztivál –, hanem a közönség és a zsűri is jól fogadta az újonnan bemutatkozókat. Persze nem hiányoztak azok a törzstagok sem, akiket egyszerűen nem lehet kihagyni, mert mindig jól teljesítenek, vagyis mindig a legjobbak.

 

  

 

Idén is volt rajzkiállítás meg sok kísérőprogram, a szünetekben és délutánonként volt mivel eltölteni az időt, lehetett kikapcsolódni, oldani a fellépések előtti és utáni izgulást. Az idő meg egyenest a lehető legjobb volt. A Csallóközbe éppen beköszöntött a nyár, a kőlányoknak a kultúrház előtt csobogó szökőkútnál volt dolguk a hőség (vagy a saját lámpalázuk?) elől menekülők hűsítésével.

 

A 42. Duna Menti Tavasz díjazottjainak listája ide kattintva olvasható.