Illemanó Akadémia 1. rész

Köszöntelek benneteket az Illemanó Akadémián! Már alig vártam, hogy megismerkedhessünk, hisz nagyon sok mesélnivalóm van. Hogy miről? Hát az illemszabályokról! Hoppá, máris áthágtam egyet. Kitaláljátok, hogy melyiket? Igen, ügyesen kitaláltátok! Elfelejtettem bemutatkozni.

 

Nos, az én nevem Ille Mila, és azért vagyok itt, hogy segítsek nektek megérteni egy csomó szabályt, amit be kell tartani az iskolában, a játszótéren, a tömegközlekedési eszközökön és még számos helyen. Meglátjátok, ha jól figyeltek, hamarosan minden annyira természetesnek tűnik majd, hogy már nem is szabályként fogtok tekinteni rájuk.

 

Kezdjük hát az első iskolai nappal. Ez a nap nemcsak azok számára nagyon érdekes, akik most lépnek be először az iskola kapuján. Ilyenkor azok is izgulnak egy kicsit, akik már túl vannak az első éven. Elmesélek egy történetet. Találjátok ki belőle, hogy mi a legelső és legfontosabb illemszabály az osztályteremben.

 

  

 

Kezdő manó koromban megfigyelésre küldtek egy osztályterembe. Azzal is megbíztak, hogy minden fontos információt leírjak, ami a tanító nénitől elhangzik az órán. Kihúztam magam, és nagy mosollyal az arcomon vártam, mikor következnek a fontos dolgok. Csakhogy semmit nem hallottam. Akkora lárma volt a teremben, hogy a saját gondolataimat sem hallottam rendesen. A gyerekek úgy cikáztak ide-oda a padok közt, hogy kissé el is szédültem. Szegény tanító néni torka szakadtából kiabálva próbált rendet teremteni. Szerintetek sikerült? Hát nem! A gyerekek nem nyugodtak meg, hihetetlenül lármáztak egész nap. Szégyenkezve és üres jegyzetfüzettel tértem vissza az Illemanó Akadémiára. Micsoda nap volt!

Ugye, rájöttetek, miért fontos a fegyelem az osztályban?! Hát persze! Hogy meghalljátok és megértsétek, mit akar a másik gyerek vagy a tanító néni. Milyen jóleső érzés, amikor végighallgatnak benneteket, meghallgatják, amit mondani szeretnétek? Higgyétek el, ezzel más is így van.

Ha fegyelmezetten, csöndben végighallgatjátok a tanító nénit vagy a társatokat, azzal megtisztelitek őt. Mindamellett hallani fogtok mindent az órán. Például egymás nevét, és másnap egyikőtök sem kerül kellemetlen helyzetbe, amikor meg akarjátok szólítani egymást. Meghalljátok, amikor fontos dologról lesz szó. Például, hogy mikor lesz az osztálykirándulás vagy a legközelebbi vakáció.

 

A tanító néni megszólítása

Ez bizony nem a legegyszerűbb feladat. Olyannyira nem, hogy az is előfordulhat, legszívesebben a fejeteket is elfordítanátok az utcán, nehogy észrevegyenek benneteket, és köszönnötök kelljen. Ne féljetek, ezzel sem vagytok egyedül! Ha a tanító néni vagy tanító bácsi nem tisztázta, hogyan kell őt köszönteni és megszólítani, a Jó reggelt!, Jó napot!, Jó estét kívánok! köszöntés és a tanító néni, tanító bácsi megszólítás minden esetben helyénvaló. Most már fellélegezhettek!

 

     

 

Az egyenruha

Egyre több iskolában kötelező a használata. Sok gyerek ezt persze nem szereti. Pedig több nagyon jó oldala is van a dolognak, bizony. Az egyik, hogy a lányoknak reggel nem kell azon filózniuk, mit vegyenek fel. Nem kell órákat állni a tükör előtt, és nem késnek el az iskolából. A másik, hogy nem olyan nagy baj, ha rajzórán bepiszkolódik, anya nem fog annyira haragudni, mintha egy drága póló ment volna tönkre. De még ezeknél is fontosabb, hogy nem lesz versengés az osztályban, ki milyen menő cuccokban jár. Hiszen nem minden szülő tud egyformán sok pénzt költeni ruhákra! Így akinek a szülei szerényebb költségvetéssel rendelkeznek, az sem érzi magát majd rosszul a többiek között, és ez nagyon fontos.

 

A szerző rajzai