Z. Németh István versei

 

Fémkirály

 

Ül a király

vaslován,

pléhnyakkendő

a nyakán.

Vörösrézből

csizmája,

zörög benne

bronzlába.

 

Vaskorona

a fején,

szögek fogai

helyén.

Áll és várja

a csodát,

rozsda eszi

a lovát.

 

 

Kétkerekű boszorka

 

Ma már a boszorkány

Nem seprűn repül,

Vásárol egy kerékpárt,

Inkább arra ül.

 

A régi időkben

Még magasan szállt,

Most pedig elszántan

Nyomja a pedált.

 

Lobog kócos haja,

Szemölcs az állán,

Egy fekete macska

Nyávog a vállán.

 

Száját tátva nézi

Őt az utcanép,

Szól valaki: „Hiába, no,

Szép az, ami szép...!”

 

 

Sárkányriport

 

Mondd csak, sárkány! Mi a neved?

Hétfejű vagy, s egy a fejed.

Miért nincsen kénkő szagod?

Túlélted a jégkorszakot?

 

Nem vagyok én szörny, mint látod,

Sokkal inkább a barátod!

Fenn repültem, kék egekben,

Ám egyszer csak szétrepedtem.

 

Egy fejjel is megelégszel?

Nem tudod, hogy hét fej hétszer

Magasabbra is felszállhat,

Csodájára a világnak?

 

Elég magas fenn a kék ég,

Csak egy kis ragasztót kérnék.

Beragasztom papírfejem,

Papírsárkány az én nevem.

 

Csalivers

 

Egyszer volt, hol nem,

ott, ahol az álom

száz évig is eltart,

nyolcheted határon,

 

túl a kurtafarkú

malackának ólján,

túl az üveghegyen,

óriások folyóján,

 

minden óceánon,

óperenciákon,

messzebb, mint az égbolt,

túl a holdvilágon,

 

a napnál is messzebb,

izzó csillagoknál,

boszorkánytanyánál,

tündérek tavánál,

 

ott, hová a képzelet is

épp csak aludni jár,

hiszed vagy nem, ott lakott egy

sohasem-élt király.

 

Hogyha egy napon a király

levelet ír neked,

ígérem, hogy folytatom a

megkezdett versemet...

 

Gyenes Gábor rajzai