Bibi és Kifli kutya 16. rész - A kedvenc bolt

 

− Mit csinálsz? – bökte meg az orrával Kifli kutya Bibit.

− Olvasok − hangzott a rövid válasz.

Kiflinek ez nem volt elég. Nem értette, hogy kuporoghat a gazdája lábát is maga alá húzva a nagy fotelban szerinte már órák óta és szinte mozdulatlanul. Csak időnként hajt át egy-egy lapot a könyvben, amit maga előtt tart és annyira bámul, hogy róla tudomást sem vesz. Újra megbökte a kislányt.

− Inkább dob el a labdát! Nézd, idehoztam!

− Nem nézem, olvasok!

− De nézd! – újabb bökés.

− De nem!

− De! (bökés)

− Kifli, ne már, most jöttünk haza! Két órán át sétáltunk, frizbiztünk, végigszagoltad a környék összes bokrát, találkoztál hat másik kutyával, beszélgettetek, megugattál két ártatlan járókelőt meg egy babakocsis nénit, mondd, mi kell még? – méltatlankodott Bibi.

− Dobd el a labdát!

− De nem akarom! Miért nem alszol inkább, mint máskor séta után?                                           

Kifli tovább dacoskodott. Azt akarta, hogy Bibi újra és újra eldobja a pici labdát a szoba közepén, ő meg villámgyorsan visszavihesse neki még a leglehetetlenebb helyről, polc alól, könyvek, párnák közül is, mert ő egy nagyon ügyes és jó kutya. Csakhogy Bibi most nem akart játszani. Harisnyás Pippi déltengeri történetében merült el annyira, hogy még a könyörgés és az átható tekintet se zökkentette ki az olvasásból.

− Ez nagyon jó könyv, ajánlom a figyelmedbe.

− Miről szól, virsliszállító hajókról? – kérdezte Kifli kapva az alkalmon, hogy a gazdája végre őrá figyel, és aki persze mindig a legjobbra gondol.

− Arról pont nem, de sok izgalmas történet van benne, és olyan, mintha én is ott lennék, benne a sok kalandban!

− Ha nincs benne virsli, és nem lennék a Déltengeren − mélázott el Kifli. – Olyan könyv is van, ami virsliről szól?

− Persze, méghozzá egy csomó. Úgy hívják, hogy szakácskönyv.

− Na, ez már tetszik! – vakkantotta Kifli. − Nekünk is van olyan? Még jobb lenne, ha a kolbászokról is lenne benne valami!

Bibi megadta magát. Felkelt a nagy fotelből, és a konyhában megkereste a szakácskönyvüket. Átnézték elejétől végig, de sajnos csak a bundáskenyér-rántotta, a fahéjas almakarika és valamiféle frissítő italok receptjét találták meg benne, úgyhogy el kellett menniük a könyvesboltba. Ott aztán annyi szakácskönyvet találtak, hogy csak na!

A boltban Kifli belevetette magát az olvasásba. Leheveredett a könyvespolc elé a szőnyegre, és a mancsával módszeresen végiglapozta az összes szakácskönyvet, hogy aztán kiválassza azt a néhányat, amelyik igazán tetszik neki. Bibi ezalatt állatokról szóló könyveket nézegetett, hátha talál olyat, amelyik leírja, mióta tudnak a kutyák olvasni. De sajnos ilyen könyv nem volt a boltban. Aztán Kifli egyszer csak felvakkantott:

− Megvan! Megtaláltam a kedvenc könyvemet! Mindent bele! A kolbász- és hurkatöltés művészete. Ez kell nekem! Nagyon izgalmasnak, főleg a fűszerezésről szóló rész. Egy fejezet pedig csak a sonkákról szól. Hát ez valami csodálatos!

Bibi épp felkászálódott volna az olvasófotelből, hogy a könyvvel a szájában a kassza felé igyekvő kutyája után induljon, amikor legnagyobb meglepetésére a fotel mögül Madame Loulou bukkant elő.

− Én is megtaláltam a kedvencemet – nyávogta a macska.

− Nahát, nem is vettelek észre! Te is velünk jöttél? – ámult el Bibi.

− Igen, de inkognitóban, hogy meglepjelek benneteket − vigyorgott a macska. – Látom, sikerült is! Tudod, hogyan? Mindent elolvashatsz ebben a könyvben, ni: A bundás James Bond, avagy a titkos műveletek művészete macskáknak. Én ezt a könyvet kérem!

Azzal a könyvet a hátán egyensúlyozva Kifli után indult. Bibi egyik ámulatból a másikba esett, mert nem is sejtette, hogy az állatkáit ennyire érdeklik a könyvek.

− Ez a kedvenc boltom – jelentette ki aztán Kifli már az utcán, szájában a könyvesszatyorral –, na persze a hentes meg az állateledeles után!

− Nekem is – nyivákolta Loulou. – Nyilvánvalóan ugyanebben a sorrendben, de én még a kisállatkereskedést is imádom a halacskák és a madárkák miatt.

− Eljöhetünk máskor is – bólintott Bibi, és már előre örült a csöndes és nyugodt olvasgatós délutánoknak.

− De most, ugye, a henteshez megyünk? – nézett rá a két bundás reménykedő tekintettel.

− Hát jó – adta meg magát újra csak Bibi. – De hurkatöltőt nem veszek, arról ne is álmodjatok! Se halat!

 

Horváth Ildi rajza