Királyos versek

 

Gyurcsó István: Mese

 

Volt egy király,

nem volt lova,

nem volt

udvari bolondja.

Sem országa,

sem hazája,

sem egy árva

katonája.

Nem volt sarkantyús csizmája!

(Nem is volt neki csizmája.)

Széllel bélelt palástja volt,

de az is

hol volt,

hol nem volt.

Koronáját elvesztette,

kopasz fejét eső verte;

náthás lett és tüsszögött.

Nem evett csak sült tököt,

azt is csak úgy néhanapján,

s harapott hozzá ködöt.

Ha hiszed,

ha nem hiszed,

nézz csak ki az ablakon,

ott vágtat egy falovon.

 

Tóth László: Mese az ír királyról

 

Gondolt egy nagyot egyszer az ír király:

„Meg kellene tanulni írni már!”

Mivelhogy, bár nagy király volt, ez róla köztudott,

sem olvasni, sem írni nem tudott.

Olvastak eddig helyette a tudósok eleget,

írni meg a bölcsek írtak az ír király helyett.

Az ír király ír – noha nem fért ehhez semmi kétség,

sem háromság, sem négység,

szárnyra kapott mégis a hír:

„Az ír király nem ír!”

S mivel tudós király volt, csak épp írástudatlan,

álmából arra eszmélt, miközben lecsúszott róla a paplan:

még néhány ilyen hír, s oda a hírnév;

megtanul hát írni, s írebb lesz majd minden írni tudó írnél.

 

                                           

 

Dénes György: A burkus herceg bajusza

 

Láttátok a burkus herceget?

Kackiás bajszával hencegett.

 

Közel félrőfnyi volt a bajsza,

silány pomádé bűzlött rajta.

 

Amikor megsodorintotta,

zordabb lett, mint egy hottentotta.

 

Kényes járású csődörfélén

ő vágtatott a hadak élén.

 

Ha észrevette őt az ellen,

elpárolgott a harci szellem.

 

A hadrend megbomlott legottan,

nagy-nagy tumultus támadt ottan.

 

Hercegünk vitézül csatázott,

száz török kobakot levágott.

 

Gurult a sok fej, mint a labda,

úgy hányták be a kosarakba.

 

Volt is ott dicsőség, rendjel,

járt-kelt daliánk dülledt mellel.

 

Rőt bajszát kikente-kifente,

illett hozzá a pitykés mente.

 

Matrka Simon rajzai