Kutyás versek júniusra

 

Zs. Nagy Lajos: Volt egy kutyám

 

Volt egy kutyám: Sátán,

szőrős volt a hátán,

és a hasát meg a lábát,

sőt az egész szája táját,

az oldalát s hosszú farkát,

tehát minden porcikáját,

a fülét is, a hangját is,

a mozgását, vonítását,

hízelgését, harapását,

ébrenlétét és alvását

fekete szőr borította.

 

Ha beugrott a Dunába,

fekete lett a hulláma,

feketék lettek a halak,

Duna fölött a madarak,

feketék lettek a méhek,

a szakállas tengerészek,

ha jól megugatta őket,

elfeketedtek a rétek,

a zöld füvek, kék virágok ‒

a fűz feketén virágzott.

 

S mert ő volt e költő őre,

ez is fekete lett tőle.

 

Aztán egy fekete reggel

elment ő a fellegekkel.

Azóta a világ olyan

sokszínű és ragyogó!

 

Csak én vagyok fekete

                   és szomoró...

 

Z. Németh István: Harap vagy nem harap

 

Elöl nézem, harap,

hátul nézem, csóvál,

kezem lassan indul,

simogatni próbál.

 

Még itt elöl morog,

éles fogsort mutat,

de aztán már pacsi,

no és persze szimat.

 

Okos vagy te, Buksi,

hogy nem harapsz belém,

olyan igaz, mint hogy

tejed ad a tehén.

 

            

 

Tóth Elemér: Kutyulimarasztaló

 

‒ Hová rohansz, kutyuli?

‒ Csak ide a rétre.

‒ Miért rohansz, kutyuli?

‒ Nyúl kéne ebédre.

‒ Nyulat ennél, kutyuli?

‒ Nyulat! Nem is szöcskét!

‒ Csakhogy tilos, kutyuli.

‒ Tiltja tán a törvény?

‒ Törvény bizony, kutyuli.

‒ Ugyan már, ne mondja!

‒ Ott a vadőr, kutyuli.

‒ Az komisz, goromba.

‒ Maradj hát itt, kutyuli.

‒ Korog ám a gyomrom.

‒ Csontot adok, kutyuli.

‒ Akkor semmi gondom.

 

Dénes György: Fagylaltozó kutyus

 

Fagylaltot kapott a Bodri,

ő is szeret fagylaltozni.

A diós fagylaltnak rabja,

szeme csillog, úgy harapja.

 

Hosszú farkát csóválgatja,

fölnéz s magát elvakkantja.

Bár maszatos szája ragad,

kéne néki még egy adag.

 

Balázsy Géza rajzai