A nagy utazók

 

Végre itt a nyár, a jó idő, a nagy szabadságok és a nagy utazások ideje. Tudtátok, hogy a természetben is vannak nagy utazók? Olyanok, amelyek óriási távolságokat tesznek meg, és nemcsak évente kétszer, oda és vissza a költő- és telelőhely között, hanem sok hónapon át, az év jelentős részében úton vannak.

 

A rétisas

Övé egész Európa és Ázsia. Méltóságteljes szárnycsapásokkal siklik a levegőben, és széltében- hosszában bejárja a szárazföldet. Főleg fiatal korában kóborol sokat. Világot akar látni, tapasztalatot gyűjt vagy párt keres? Ki tudja?! Tény, hogy szereti a nagy távolságokat. Még amikor kotlik, és a fészkéhez kötött, akkor is 100 négyzetkilométernyi területet jár be rendszeresen az élelem után.  Legfőképpen hallal táplálkozik, ezért a tengerpartok, folyók, tavak, mocsarak vidékén telepszik meg. Nagy testű madár, így komoly veszélyt jelentenek számára a villanyvezetékek.

 

Az albatrosz

A rétisasnál is súlyosabb, nagyobb, mégis a madárvilág legkiválóbb repülői közé tartozik. Egy hónap alatt akár 15 ezer km távolságot is megtesz az óceánok felett. Óránként 56 kilométeres átlagsebességgel halad. Igazi tengeri madár, hónapokat tölt a vizek felett, csak költeni jár ki a szárazföldre.

 

  

 

A bálnák

Óriási távolságokat tesznek meg az óceánokban. A nyarat legtöbbjük a sarkvidékek hideg tengereiben tölti, nyárra borjaikat megszülni viszont a meleg trópusi vizekre úsznak. A nagy utazás közben gyakran megállnak pihenni, de nem táplálkoznak. Az út végére így aztán erősen lefogynak.

 

 

A vándorkagyló

A Dunában fürdőzők is találkozhatnak vele, amint sok társával együtt csomókban tapad a víz alatti kövekre, cölöpökre. Kétszáz évvel ezelőtt még csak a Fekete-tenger és a Kaspi-tó vidékén tanyázott. Ám utazószenvedélye láthatóan nagy. Annyira, hogy néha – igen leleményes módon – még potyautasnak is felcsap. Rátapad egy hajó fenekére, és rövid idő alatt egészen messzire jut.

 

  

 

A kókuszdió

Gondoltátok volna, hogy a növények közt is vannak nagy utazók? Persze nem a helyhez kötött felnőttek, hanem a világban helyüket kereső utódok, a termések közt. Némelyikük a szél hátán tesz meg nagy távolságokat, hogy a szülőktől messze kezdjen új életet, más az óceánok hullámin utazik, míg csak partot nem ér egy másik szárazföldön. A kókuszpálma termése pl. néha hónapokig hánykolódik az óceánon. De nagyon okos módon csak akkor csírázik ki és szökik szárba, amikor a parton megfelelő körülmények közé kerül.

 

 

Kérdezz!

Miért nem fárad el az albatrosz a hosszú repülés során?

Az albatrosz repülőművészete legendás. Óriási szárnyai vannak, fesztávolságuk 3,5 méter is lehet. Ám repüléstechnikájának a lényege, hogy nem sok energiát kívánó szárnycsapásokkal halad, hanem a légáramlatokat kihasználva vitorlázik az óceán felett. Kiterjesztett szárnyaival meglovagolja a szélhullámokat, és lebeg a levegőben. Ez nagyon takarékos módszer, nem több energia kell hozzá, mintha fészkén pihenne a madár. Igaz, szükség van hozzá szélre, abból viszont mindig akad bőven az óceán felett.

 

Feladat

Amikor majd folyó, tó vagy tenger mellett nyaralsz a nyáron, gyűjts úszó növényi terméseket a vízből. Vizsgáld meg őket alaposan, és próbáld megállapítani, mekkora utat tettek meg addig a vízben.