Hát ez bizony nagyon régen volt. Még akkor, amikor az emberek gond nélkül éltek. Ha jött a tél, kimentek az erdőre, vágtak fát, összekötötték, és kész.
Aztán vágtak egy vesszőt, rásuhintottak a fára, és azt mondták:
– Eridj, fácska, egészen az udvaromba!
Erre a fa magától hazament. Ugrált föl-le a dombokon, s magától megtalálta az utat az udvarba, ahova tartozott. Az emberek meg ballagtak utána. Otthon már várta őket a köteg fa, szétfűrészelték, s jöhetett a tél! Haj, bizony, jó volt akkor még az embereknek! S miért nincs ez így ma is? Hát azért, mert akinek jól megy sora, még jobbat akar. Történt egyszer, hogy egy asszony elment az erdőre fáért. Amint készen állott a köteg fa, azt gondolta magában:
– Ahogy megy a fa, megyek vele én is.
Ezzel felült a köteg fára. Azt akarta, hogy vigye haza őt is. Egy vesszővel rásuhintott, s azt mondta:
– Gyerünk, fácskám, velem együtt az udvarba!
Hanem a fa meg se moccant. Hiába csapkodta az asszony, hiába lármázott vele, a fa nem mozdult. Attól kezdve nem ment sem az asszonynak, sem másnak. Így hát azóta az embereknek keményen meg kell dolgozniuk, amíg az erdőből az udvarukba kerül a fa.
Szlovák népmese
Bolo to veru veľmi dávno. Ešte vtedy, keď ľudia žili bezstarostne. Keď prišla zima, vyšli do lesa, narúbali dreva, zviazali ho a bolo.
Potom odrezali prútik, pošibali drevo a povedali:
– Ta sa, drevo, až do môjho dvora!
A drevo na to išlo samo od seba domov. Skákalo hore i dolu cez kopce a trafilo samo do dvora, kde patrilo. A ľudia si cupkali za ním. Doma ich už čakala viazanica, drevo popílili a potom mohla prísť zima. Joj, veru, dobre sa vtedy žilo ľuďom. Prečo tomu nie je i dnes tak? Nuž preto, lebo keď je niekomu dobre, chce sa mať ešte lepšie. Stalo sa raz, že jedna žena sa vybrala do lesa po drevo. Keď už mala viazanicu prichystanú, pomyslela si:
– Ako ide drevo, tak pôjdem i ja s ním.
Na to si sadla na viazanicu. Chcela, aby ju viazanica odniesla domov. Prútikom ju pošibala a povedala:
– Ta sa, moje drevo, spolu so mnou do dvora!
Ale drevo sa ani nehlo. Darmo ho žena šibala, darmo vykrikovala, drevo sa nepohlo. A odvtedy drevo nešlo ani žene, ani nikomu. A tak od tých čias ľudia musia ťažko pracovať, kým dostanú drevo z lesov do dvorov.
Slovenská ľudová rozprávka
Slovník/Szótár
bezstarostne – gondtalanul
viazanica – köteg
prútik – vessző
pošibe – megsuhint
trafí – hazatalál
prichystá – elkészít
cupká – lépked
Feladat
Olvasd el a mesét először magyarul, aztán szlovákul. A szlovák szövegben az ismeretlen szavak jelentését próbáld kitalálni a magyar szöveg alapján, vagy fordulj segítségért a szótárhoz.
Fordította Szigeti Éva
Balázsy Géza rajza