Két keréken

 

Áprilisban az időjárás még szeszélyes, de mégiscsak jó dolog, hogy ilyenkor már sokat lehet a szabadban lenni. És ha egyszer kint vagyunk, akkor hódolhatunk az egyik legnépszerűbb szabadidősportnak, a kerékpározásnak. Sorozatunk áprilisi részében így a kerékpározásról lesz szó. S kiderül az is, hogy a biciklizés nem csupán szabadidő-, hanem igen összetett és nagy múltra visszatekintő technikai versenysport.

A kerékpár vagy bicikli története a régi időkbe nyúlik vissza, hasonló szerkezeteket ugyanis már az ókorban használtak szállítóeszközként. Az egymás mögött, egy vonalban futó két kerék azonban valószínűleg jóval későbbi ötlet. Egy francia feltalálóhoz köthető, aki még a 18. században játékszerként használható mozgó faállványt szerkesztett, amely a célérifere nevet kapta. Majd német földön kormánnyal is ellátták az alkotmányt, így közlekedési eszközként a városi utcákon is lehetett használni. Pedálhajtás híján azonban ez a „futógép” típus feledésbe merült.

 

  

 

A 19. században született a nagy ötlet, hogy pedált szereljenek az első tengelyre. Ez volt a velocipéd. Aztán a feltalálóknak eszébe jutott a lánchajtás, ami a hátsó kereket hajtotta. Ezzel megszületett a ma is használatos technológia. Már csak egy-két problémát kellett áthidalni, például a rugózást és a fékezést. Mivel a korabeli macskaköves utcákon az acélborítású biciklikerekek kegyetlenül ráztak, a lengéscsillapítás elsőrendű fontosságú volt. Erre a legmegfelelőbb módszer a felfújható gumitömlő lett. A kerékfék a biztonság szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

 

A Tour de France

A világon a leghíresebb és legnagyobb múltra visszatekintő kerékpárverseny kétségtelenül a Tour de France. A 19. század eleje óta – a világháborús idők kivételével – minden évben megrendezik. A biciklisek körében ennek a versenynek a tekintélye messze felülmúlja minden más versenyét, még a világbajnokságot és az olimpiát is. Aki tehát komoly kerékpárversenyző, az Tourt akar nyerni.

 

  

 

A verseny elképesztő erőpróba, ugyanis több mint három hétig tart. Általában 20 szakaszra van osztva, az össztáv pedig több mint 3500 kilométer! Nem véletlen, hogy a Touron csak meghívott profi versenyzők vehetnek részt, akik csapatokat alkotva, mégis egyénileg versenyeznek a különböző címekért. A Touron nemcsak az összetett győztest díjazzák, hanem vannak úgynevezett hegyimenők, akik a hegyi szakaszokon a legjobbak, a sprinterek a síkvidéki szakaszok kitűnői, és vannak úgynevezett időfutammenők is, akik viszonylag rövid távon tudnak iszonyatos tempóban végigkerekezni. Egy-egy csapat kapitánya viszont az a versenyző, akitől a legjobb összetett eredményt várja a csapata.

 

   

 

A Tour de France-on általában 20-22 csapat indul. Egy-egy csapatba 9 versenyző nevezhet. Franciaország és gyakran a környező országok útjain kerekezve teszik meg a napi 150-200 kilométeres távot, a hegyekben akár 2000 méteres magasságban is. A hegycsúcsokról lefelé aztán indul a száguldás, ami nem veszélytelen, hiszen a versenyzők gyakran 70-80 km/ó sebességgel haladnak a hajtűkanyarokkal tarkított útvonalon. A francia városok és falvak versenyeznek a lehetőségért, hogy a Tour de France mezőnye keresztülhaladjon rajtuk, hiszen így ezek a települések bekerülnek a tévéközvetítésbe, amelyet százmilliók néznek. Persze a verseny útvonalán is rengeteg a néző, amerre elhalad a mezőny, mindenhol igazi fesztiválhangulat van. (Az egyik leghíresebb emelkedőn, az Alpe d'Huez-en lévő őrületet itt megnézheted) 

 

  

 

A Tour egyik legnagyobb csillaga ma a Terminátor becenévre hallgató szlovák Peter Sagan, aki eddig öt alkalommal nyerte meg a viadal pontversenyét, és nem mellesleg hét szakaszgyőzelmet is a magáénak tudhat. Nem véletlen, hogy Sagan már háromszor az év sportolója volt Szlovákiában. Egyedüli magyarként eddig az időfutamok specialistája, Bodrogi László indult a legrangosabb kerékpárversenyen. Két alkalommal is ott lehetett a rajtnál, legjobb eredménye pedig egy szakasz 3. hely volt.