Nagy a rokonság a mezők, rétek, legelők, kaszálók hangadói, a ciripelők rendjében. Vannak köztük szerény mezei muzsikusok, de hihetetlenül falánk, sőt pusztító ragadozók is.

A tücskök, szöcskék, sáskák petéi a talajban vagy a növények szárában vészelték át a telet. Ahogy melegszik az idő, előbújik és kifejlődik belőlük a rovar, s lassan hozzákezd a hangoláshoz. Nyáron aztán ciripelésüktől hangos a határ. Az önbeásó sáska viszont nem petéket rakott, hanem saját magát temette el télire a homokba; hibernálta magát, vagyis merev és lehűlt állapotban élt a hideg napokban. Sok rokona is hozzá hasonlóan telelt a tücskök, szöcskék és sáskák közt.

 

  

 

A mezők, rétek, legelők lakói ők. A talaj közelében, a fűben tanyáznak. Némelyikük, mint a zöld lombszöcske viszont a bokrok közt, a fák lombozatában érzi jól magát. Itt jól elrejti őt a zöld színe. Főleg növényekkel, fűfélékkel táplálkoznak. A kiskertek lakója, a lótücsök ezzel ugyan nagy károkat tud okozni a gazdáknak, mert elrágja a növények gyökerét, s azok elszáradnak. Az afrikai vándorsáska meg egyenest pusztulást visz arra a vidékre, amelyet hatalmas sereggel megszáll, mert a millió rovar néhány óra alatt a teljes gabonatáblát letarolja.

 

  

 

A szöcskék némelyike ragadozó. Az imádkozó sáska pedig igazi predátor. Valójában nem is tartozik a sáskák rokonságába, csak a neve szerint. Pókot, legyet gond nélkül elfogyaszt, de megfigyelték, hogy akár kisebb békát, kígyót is elkap. A muzsikálásnak a hímek a mesterei. Nyár elején zendítenek rá teljes odaadással. A szárnyuk összedörzsölésével ciripelnek, némelyek a lábukkal dobolnak, hogy a nőstények meghallják, merre vannak, és felkeressék őket. S aztán nászt ülnek.

 

  

 

Tudtad?

Sajnos több európai országban nyaranta már nincs tücsökzene. Élőhelyeik eltűnése és a mezőgazdasági vegyszerezés miatt a tücskök, szöcskék, sáskák száma sokfelé veszélyesen megritkult.