Egyszer volt, hol nem volt, a Fő utcán túl, a Kis Erdőn innen, a piros kerítés mögött élt egy kis fekete kutya, a neve Zokni.

Egy reggel Zokni kutya még mélyen aludt az udvarban a kutyaház mögött, a rózsabokor alatt, és éppen sült kolbászról álmodott, amikor egy kukásautó haladt el a kerítés előtt. Micsoda hatalmas robaj! Zokni kutya azonnal felébredt, és ugatva rohant a kerítéshez.

− Vauvauvauvau! Menj innen azonnal! – ugatta a kukásautónak.

A kukásautó egy szó nélkül továbbment. Zokni kutya elégedetten sétált vissza a bokor alá. Már majdnem újra elaludt, amikor megint zajt hallott a kerítés felől.

− Vauvauvauvau! Menj innen azonnal! − csaholta Zokni kutya a kerítés felé rohanva.

De a kerítés előtt most nem autó ment el, hanem a postás állt meg, és épp a postaládába dugott valamit. Két nagy táska volt a vállán, és egy óriási biciklit tolt. Zokni kutya tovább ugatta a gyanús alakot:

− Vauvauvauvau! Menj innen, amíg szépen mondom!

− Különben mi lesz, Zokni kutya? – kérdezte a postás kedvesen a kiskutyától.

− Különben mindjárt… öööö… különben én azonnal… izé… különben… hogyismondjamcsak…ööö… visszamegyek a bokor alá aludni… – fejezte be az ugatást a kissé megszeppent Zokni, és a választ meg se várva visszasomfordált a bokor alá.

− Rendben, Zokni, akkor viszlát holnap! – mondta a postás, és vidáman továbbkerekezett a biciklijén.

 

 

Kde bolo, tam bolo, za Hlavnou ulicou, pri Malom Háji, za červeným plotom, žil raz jeden čierny malý psík. Volal sa Zokni.

Jedného rána, keď Zokni ešte tvrdo spal na dvore za búdou pod ružovým kríkom a práve sníval o pečenej klobáse, pred plotom prešlo smetiarske auto. To bol ale hrozný rámus! Zokni sa okamžite zobudil, bežal k plotu a štekal ako o dušu.

„Hau-hau-hau-hau! Prac sa odtiaľto, ale hneď!“ štekal na smetiarske auto.

Smetiari sa bez slova pobrali ďalej, a Zokni sa spokojne vrátil pod krík. Už skoro opäť zaspal, keď zrazu začul od plotu hluk.

„Hau-hau-hau-hau! Prac sa odtiaľto, ale hneď!“ havkal Zokni a bežal rýchlo ku plotu.

Pred plotom však teraz neprechádzalo auto, ale pán poštár a strkal čosi do poštovej schránky. Cez plecia mal prevesené dve obrovské tašky, tlačil veľký bicykel. Psík Zokni neprestajne štekal na tohto podivného pána:

„Hau-hau-hau-hau! Prac sa odtiaľto, kým ti pekne vravím!“

„Inak čo, havko Zokni?“ spýtal sa psíka poštár milým tónom.

„Inak ťa hneď… hmmm… inak ťa okamžite… oné… inak… akoby som to len … hmm… vrátim sa pod krík spať…“ štekal trochu zaskočený Zokni, ani si nepočkal na odpoveď a pobral sa späť pod krík.

„V poriadku Zokni, tak dovi zajtra!“ povedal veselým hlasom pán poštár a kotúľal sa na svojom bicykli preč.

 

Slovník/Szótár

plotkerítés

psík kiskutya

spal aludt

búdakutyaház

kríkbokor

sníval álmodott

smetiarske autókukásautó

bežal futott

zobudil safelébredt

štekal ugatott

spokojne elégedetten

hluk zaj

pošová schránkapostaláda

okamžite azonnal

 

Fordította Cselényi Fodor Olívia

 

Sipos Mónika rajzai