Balla Margit: Jónás, a bálna/Veľryba Jonáš

 

Élt egyszer a hatalmas tengerekben egy bálna. Amikor megnőtt, anyuka lett, és született neki egy kisfia, Jónás. A kisbálna együtt úszkált az anyukájával meg a többi bálnával és bálnagyerekkel a mély vizekben északról délre, keletről nyugatra, éppen amerre finom ennivalót találtak.

Az egyik nap egy bálnagyerek megkérdezte Jónást:

− Jónás, neked miért van ilyen furcsa neved?

− Miért, a te neved nem furcsa? − kérdezte Jónás.

− Az én nevem Éáíu, az anyukámé Éáéé, a barátomé Úúóúó. Szerintem a Jónás furcsa név.

Jónás erre nem tudott mit válaszolni, hanem megkérdezte az anyukáját:

− Mami, nekem miért ilyen furcsa a nevem? A többi bálnagyereké egészen más!

− Igen, mert a többieké bálna név. Tudod, mi, bálnák szeretünk énekelni, és a nevünk is olyan, mint egy ének. De a tiéd valóban más. A te neved embernév. Elmesélem a történetét.

És Jónás anyukája mesélni kezdett:  

Élt egyszer a hatalmas tengerekben egy bálna. Ennek a bálnának egyszer beúszott a gyomrába egy ember. A bálna igyekezett kivinni őt  a partra, mert az emberek a szárazföldön élnek. Három napig tartott, amíg végre partra tette. Búcsúzóul az ember megmondta a nevét: Jónás. A bálnának nem sokkal később borja született. Jónásnak nevezte el. És az utódai családjában is mindig volt egy Jónás. Ez a bálna a te ük-ük-ük-ük-üknagyanyád volt.

− Így lettél te is Jónás − fejezte be a történetet a bálnaanyuka.

− Értem – bólintott Jónás, és elúszott, hogy eldicsekedjen a bálnagyerekeknek a nevével.

 

Žila raz v šírych moriach jedna veľryba. Keď vyrástla, stala sa z nej veľrybia mamička a narodil sa jej synček Jonáš. Veľrybiatko spolu so svojou mamičkou, veľrybími mláďatkami a ostatnými veľrybami plávalo v hlbokých vodách zo severu na juh a z východu na západ, práve tam, kde našli chutnú potravu.

Jedného dňa sa jedno z mláďat Jonáša opýtalo:

„Jonáš, prečo máš také zvláštne meno?“

„Prečo? Tvoje nie je zvláštne?“ čudoval sa Jonáš.

„Ja sa volám Éáíu, moja mamka zas Éáéé, a kamarát Úúóúó. Podľa mňa je Jonáš veľmi zvláštne meno.“

Jonáš nevedel, čo na to povedať, radšej sa preto spýtal mamky:

„Mami, prečo mám také zvláštne meno? Ostatné mláďatá majú celkom iné mená!“

„To preto, lebo majú veľrybie mená. Vieš, my veľryby radi spievame, preto aj naše mená znejú ako pieseň. No tvoje meno je naozaj iné. Je ľudské. Poviem ti o ňom príbeh.“

Jonášova mamička začala rozprávať:

Žila raz v šírych moriach jedna veľryba. Jedného dňa jej do brucha vplával človek. Veľryba sa snažila vyniesť ho na breh, lebo vedela, že ľudia žijú na pevnine. Trvalo jej tri dni, kým ho konečne dostala na breh. Na rozlúčku jej človek prezradil svoje meno: Jonáš. Zanedlho sa tej veľrybe narodilo mláďatko. Dala mu meno Jonáš. A aj v rodinách jej potomkov sa stále niekto volal Jonáš. Tá veľryba bola tvoja pra-pra-pra-pra-prababka.

„Preto sa aj ty voláš Jonáš,“ dokončila príbeh veľrybia mamička.

„Rozumiem,“ prikývol Jonáš a plával za veľrybími mláďatami, aby sa im pochválil

so svojim menom.

 

Slovnik/Szótár

veľrybabálna

šíryhatalmas

mláďaállatkölyök

severészak

juh dél

východ kelet

západ nyugat 

potravaélelem

zvláštnyfurcsa

ľudskýemberi

brehpart

pevninaszárazföld

 

Fordította Cselényi Fodor Olívia

 

Balázsy Géza rajza