A korán ébredők

 

A tél vége felé, amint a hőmérő higanyszála 10 Celsius- fok fölé emelkedik, a fák, bokrok rügyei, a sok apró növény az avar alatt már ugrásra készen várja a tavaszt.

A rügyek megduzzadnak, némelyik növényé már február végén, március elején kipattan, az új hajtások növekedni kezdenek. Mások óvatosak, nem sietnek annyira, megvárják az igazi jó időt, a májusi meleget.

 

Rügyfakadás az erdőben

Minél magasabbra nő egy növény az erdőben, annál később hajt ki. A leglassúbbak a legmagasabb fák, a tölgy és a bükk. Óvatosan kivárják, míg elmúlnak az utolsó tavaszi fagyos napok, csak az után levelesednek. Ha nem vigyáznának, a szeszélyes május eleji hidegek, a fagyos szentek nagy károkat tehetnének bennük, hiszen ők a terebélyes és magasba nyúló koronájukkal a leginkább ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Bezzeg az árnyékukban megbúvó apró növények nem sokat teketóriáznak! Még el sem olvadt a hó az erdőben, már kidugja fejét az avarból a hóvirág, az odvas keltike, aztán a márciusi ibolya, és sorra mind a többiek is. Ők nem félnek a hideg széltől, fagytól, hiszen jól megbújnak az avarban, és védelmezőn borulnak föléjük a nagy fák.

 

  

 

Ébred a rovarvilág

Márciusban az első virágokkal együtt felébrednek téli álmukból a rovarok, a bogarak, lepkék. A hangyaboly feketéllik a langyos napsugarakat élvező, melegedő hangyáktól. Az illatozó tavaszi virágokon pillangók napoznak és megjelennek a szorgosan gyűjtögető méhek. A szöcskék többsége pete alakban vészelte át a telet. A nőstény ősz végén, a fagyok közeledtével jól védett, biztos helyre, a növények szárába apró lyukakat fúrt, s oda rakta le a petéit. Tavasszal innen kelnek ki a lárvák, átvedlenek kifejlett rovarrá, s máris kezdődik a muzsikálás.

 

 

Márciusban kezdődik a békák násza

Az erdei tavakba, sekély parti vizekbe, vizesárkokba márciustól már érkeznek a békák. A langyosodó idő meghozza a kedvüket, s azonnal udvarolni kezdenek. Petézni akarnak. A sort a mocsári, az erdei és a gyepi békák nyitják. Áprilisban következnek a barna varangyok, utoljára maradnak a tavi békák. Egyszóval kora tavasztól erdőn-mezőn, a tavak, tócsák, nádasok környékén már fülelhettek a hangokra. A brekegő, vartyogó, kuruttyoló békáktól − a békanász sokféle hangjától − egyre hangosabb a világ.

 

  

 

Tudtad?

A szöcskék korán kikelt lárváira nagy veszélyt jelentenek a kora tavaszi avartüzek, amit leg- többször az emberek okoznak gondatlanságból. De a kifejlett rovarok élőhelye is egyre szűkül a gyepek feltörése, sok helyen a turisták miatt. Több szöcskefaj már védelemre szorul.