Bálint Ágnes: Szeleburdi család - részlet

 

Szeptember 22.

Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta. Ezt a szót, hogy derülünk, a Radótól gyűjtöttem. Az ő papája nyelvész. A mamája meg színésznő, és otthon mindig szerepeket tanul. Ezért nálunk az osztályban Radónak van a leggazdagabb szókincse. De én már sokat loptam belőle.

Radó majdnem mindig hosszúnadrágban jár. Anyu Jenőkének hívja, apu meg hámozott gilisztának. Radóval hosszasan tárgyaltunk arról, hogyan írjuk a naplót. Csak arról írjunk-e bele, ami igazából megtörtént,vagy olyat is írjunk bele ‒ hogy érdekesebb legyen ‒, amiről csak olvastunk. És hogy csak a vasár- meg ünnepnapokról írjunk-e, amikor kirándulni szokott az ember, meg moziba menni. Végül is a Radó azt mondta, hogy a hétköznapok érdekesek igazán, mert abból látszik, milyen egy család élete. És én elsősorban a családomról akarok naplót írni.

Én is egyik tagja vagyok a családomnak. Életben sokkal szebb vagyok, mint a rajzon, és életben nekem csupa piros csíkos ingem van, a Ferinek meg kék csíkos, hogy meg lehessen különböztetni, de a bátyám, a Feri nem adta ide a négyszínű golyóstollát, pedig kértem tőle. Az én golyóstollammal meg csak fekete csíkos inget lehet rajzolni.

A Feri életben nagyobb, mint én. Mérgemben rajzoltam kisebbre, amiért olyan irigy. A szüleim is szebbek, mint ahogyan lerajzoltam őket, de különben ilyenek, mikor sétálni mennek a húgunkkal. Elölről egészen olyanok, mint más gyerekeknek a szülei. Oldalról már nem olyanok, mert oldalról látszik Barika is.

Barika, a kishúgom játéka, anyu varrta neki, mikor én még másodikba jártam. Valami régi báránybőr bundának a gallérjából varrta. Anyu nagyon szeret játékállatokat varrni, csak sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után az utcán, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hát csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni.

Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai. Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek. Ő például vasárnap, ha sétálni mennek, nem hordhatja a megszokott sapkáját, amelyik már jól a fejéhez idomult, hanem egy kiállhatatlan, kemény sapkát kell hordania.

A bátyám, a Feri, az is olyan hiú, mint a Radó szülei. Jól tanul, folyton az eszét fitogtatja, nehogy azt higgyék, hogy nincs neki. Ferinek is van barátja, akivel egy padban ül, mint én a Radóval. Az ő barátja a Novák. Novákék hatan vannak testvérek. Három nővére már dolgozik. Mind a fonóba járnak, ahová a mamája. A legidősebb nővére már férjnél is van, és olyan házban lakik, ahol egyszer leugrott egy ember az emeletről. A Novák tud drótból lámpaernyőt forrasztani.

A második emeleten lakik egy fiú, a Füzesi Andris, az is mindenfélét forraszt. Például egyszer forrasztott drótból egy nagy pókhálót, és felerősítette a lépcsőházban a falra. Mikor Annus néni, a házfelügyelőnk le akarta söpörni, nem jött le. A Füzesi Andris nővére, a Kati nem tud forrasztani, de a mamájának a régi fürdőruhájából kiváló csúzligumit szokott nekünk kihúzogatni.

A második emeleten több gyerek van, mint a mi emeletünkön, de a Lehocki Jancsi is hozzánk jár fel játszani a húgával, a Verával, mert itt nálunk tovább süt a nap a folyosón.

Egyébként itt nálunk, a harmadikon majdnem csupa öreg lakik. A sarokban két idős néni, a Hetti néni és az Olga néni. A Hetti néni nagyon finom süteményeket tud sütni, mindig ad nekünk is belőle. De nem úgy, hogy behív bennünket a lakásba, hanem kihoz egy tányér süteményt a folyosóra, és megvárja, míg leesszük róla. Mert a sógornője, az Olgi néni nem szereti, ha gyerek megy be hozzájuk. Olgi néni folyton takarít, reggeltől estig a parkettet fényesíti és a kilincseket.

Az első emeleten is lakik egy öreg néni, özvegy Serédinének hívják, az jóban van a Hetti nénivel, de Olgi nénire nagyon haragszik. Csak olyankor látogatja meg Hetti nénit, ha a sógornője nincs otthon. És a kutyáját, a Fifit sem viszi magával, mióta egyszer Olgi néni az egész házat telekürtölte azzal, hogy másfél napig szedegette a Fifi szőrét a perzsaszőnyegről.

Régen, fiatalkorában Fifi díjat nyert egy kutyakiállításon. Láttuk az érmet is. Nem tudom, hogy akkor milyen volt Fifi, de biztos, hogy nem olyan, mint most, mert akkor nem adtak volna neki érmet. (...)

Most már több lakót nem írok le, mert kezdek éhes lenni. Azt hiszem, szilvalekváros kenyeret eszem. A szilvalekvárt nagymamáméktól hoztuk, mikor hazajöttünk a nyaralásból. Radónak is nagyon ízlik.

 

Ritter Ottó rajza