Kulcsár Ferenc versei

 

Őszelő

 

Kis fürj kiált: – Pitypalatty,

búzaföld, nyár, itt ne hagyj!

 

Nünüke pisszeg: – Halkabban!

Dalt dúdol a völgykatlan.

 

Kecske panaszol: – Mek, mek, mek,

sárgul füve a berkeknek.

 

Varjú károg: – Varrjunk csizmát,

ne járjunk télen mezítláb.

 

Sirály rikoltja: – Hiába,

fagyos a Bodrog holtága.

 

Menyét mormol: – Csitt, csitt, csitt,

hadd szundítsak egy kicsit.

 

Szüret

 

Cserregeti vén szarka:

vérpiros a kadarka.

Dini-dani, döne-dű,

aranylik a gyöngyszemű.

 

Kékbegy kiált: őszre jár,

könnyezik a muskotály.

Dini-dani, dende-dem,

darázs kereng részegen.

 

Hull az akác levele,

cigányszőlő fekete.

Dini-dani, halihó,

csemegézik a rigó.

 

                                                  

 

Alkonyodik, esteledik

 

Alkonyodik. Harang kondul,

ördögszekér fut bolondul.

Száraz, hideg szelek fújnak,

a galambok összebújnak.

 

Esteledik. Harmatcseppek

hűvösében csipke reszket.

Kertek mélyén zörg az avar,

lehullt levél diót takar.

 

Lemegy a nap. Fűzfa ágán

öreg béka méláz báván.

Alatta a Bodrog locsog,

gázlójában kócsag totyog.

 

A szürkület fűben kotor,

megzizzen a kökénybokor.

Lebeg fönn a hold uszálya.

Kuvik ül az eperfára.

 

Balázsy Géza rajzai