Kabóca

 

– Mit olvasol, Doromb bácsi? – állt meg Hápika, a helyre kiskacsa a meggyfa alatti padon üldögélő nagyapó előtt. És hogy nagyobb nyomatékot adjon a kérdésének, még a fejét is félrebillentette.

– Titok! – mondta nagyapó.

– Hogy lehet titok, amikor nem titok, mert látom, ott van előtted, lapozgatod és közben mosolyogsz, nevetgélsz meg bólogatsz hozzá – nyelvelt Hápika.

– Micsoda egy cserfes kacsalány vagy te! – csóválta a fejét Doromb nagyapó. – Hát ha annyira tudni akarod, elárulom neked. Megrendeltem Csöpinek, a rokon gyereknek. Ismered. Már egy éve itt él nálunk, mert a szüleit autóbaleset érte. Szóval, megrendeltem neki az új gyereklapot, a Kabócát. Az előbb hozta meg az első számot Talpas bácsi, a postás. És most azt nézegetem, mennyi kedves olvasnivaló, mese, érdekes történet meg fejtörő van benne.

– Nahát! – szólalt meg váratlanul a fejük fölötti ágon Trallala néni, a falu hírharangja. Talány, hogy mikor repült oda. – A napokban találkoztam Kabóca úrral, de egyetlen szóval sem említette, hogy újság lesz belőle.

– Csakhogy ez a Kabóca, nem az a Kabóca – magyarázta türelmesen Doromb nagyapó. – A mi Kabócánk ugribugri, örökösen izgő-mozgó kicsi lányokat és fiúkat jelent. Ugyanis nekik íródik. Persze, a nagyobbak, mármint az öregek és a szülők is elolvashatják, hogy lássák, a gyermekeik csupa jót, szépet tanulhatnak belőle.

– Kölcsönadod majd, hogy megmutathassam anyuéknak? Tudod, én igen-igen szeretem a verseket. Már szavalóversenyen is voltam.

– Hát azt Csöpivel kell majd megbeszélned – vonogatta a vállát Doromb nagyapó.

– Hol van? Ma még nem láttam sem őt, sem a két lókötőt, Buksit és Tigrist – ráncolta a homlokát Hápika.

Itt tartottak a beszélgetésben, amikor hirtelen kivágódott a kiskapu, és mindenféle csomagokkal megrakodva Buksi viharzott be az udvarra. Őt Tigris követte, utána pedig Csöpi kapkodta a virgácsait ugyancsak teleaggatva kisebb-nagyobb dobozokkal, táskákkal. Végül Cini anyuka is előkerült, méghozzá hasonlóan fölékesítve.

– Jé, még csak augusztus van, de már megjöttek a díszes karácsonyfák – szaladt ki a csodálkozás Hápika száján.

– Mondasz valamit – nevetett Cini anyuka –, de hát a fiaimat mégsem engedhetem a régi gönceikben iskolába! Csöpiről nem is beszélve. Mit szólna a falu, ha nem gondoskodnék illően róluk! Így hát bevásároltunk – tette még hozzá, s azzal letelepedett a lócára, Doromb nagyapó mellé. – Hát ez itt micsoda? – akadt meg a szeme a szép színes újságon.

– Csöpinek rendeltem – mondta csöndesen nagyapó –, hogy gyakorolhassa az olvasást. Persze, nektek sem ártana, ha olykor-olykor belelapoznátok – nézett Buksira és Tigrisre –, mert a mesékből megtanulhattok a saját lelketekben olvasni.

– Ezt nagyon szépen mondtad, nagyapó! – ámuldozott Buksi és Tigris. – Megígérjük, hogy a lap minden egyes betűjét elolvassuk majd Csöpivel.

– No, erre én is befizetek! – csacsogta Hápika a Kabócát nézegető Csöpi mellé húzódva. – Szeretném megmutatni anyuéknak is, hogy milyen szép rajzok vannak benne.

– Gyönyörűek! – lehelte Csöpi alig hallhatóan a megilletődéstől. – Köszönöm, nagyapó!

– Tudod, Csöpi, aki olvas, az minden elolvasott szóval, mondattal gazdagabb lesz. Hát ezért szeretném, ha sokat olvasgatnátok ezt az újságot – mondta az öreg.

– Úgy lesz, nagyapó! – ígérte Csöpi a lapot a szívére szorítva.

 

Kabóca