Versek januárra

 

Gyüre Lajos: Tél

 

Tél, tél,

hideg tél,

zimankóval

mért jöttél?

Fergeteggel,

hóhegyekkel,

fagyos széllel,

derekkel,

cinke orrú

gyerekkel.

 

Tél,

tél,

hideg tél,

hol a reggel,

ott a dél.

Pipál a sok

hófelleg,

ági madár

didereg,

csont a levél,

lepereg.

 

Tél,

tél,

hideg tél,

vacsorára

mit ettél?

Töltött ködöt,

porhavat,

amit

a szél

fölkavart.

Repül kalap,

keszkenő,

a hófúvás

egyre nő.

 

Csontos Vilmos: Úgy szép a tél

 

Úgy szép a tél, ha fehér

hókucsmás a házfedél.

 

röpülve siklik a szán

a domb havas oldalán,

 

s fürge lábad, korcsolyád

jégre írhatja nyomát.

 

Ha jókedvét a hideg

nem veszi el senkinek.

 

Víg gyerekek kacaja,

mint a csengettyű szava.

 

Csilingel a szánkón, jégen...

Így szép a tél, fehéren.

 

M. Csepécz Szilvia: Januárban

 

Deres ágak, szarvasbánat,

véget ért az ünnep.

Új esztendő év-órája

napot-holdat pörget.

 

Rekedt a szél, üres puttonyt

fúj tele hideggel.

Ó-karácsony éjszakáján

minden játék elkelt.

 

A száncsengő egyre halkul,

már pihenni készül,

hóemberek piros orra

ágál csak vitézül.

 

Matrka Simon rajza