A jég és hó birodalmában

 

Január a leghidegebb hónap nálunk, ekkor legzordabb a tél. A Déli-sarkvidéken, az Antarktiszon viszont most van nyár, most költenek a pingvinek és cseperednek a fiókák. Pedig ott ilyenkor, nyáron sem süt hétágra nap, a hőmérő higanyszála még a tengerpart mentén is alig emelkedik nulla fok fölé. A pingvinek azonban ennek a leghidegebb, legszárazabb, legszelesebb és legsötétebb földrésznek a lakói, ők itt szeretnek és itt tudnak élni.

 

A fagyott földrész

A földrész szegélyét és a szigeteit fókák és tengeri madarak lakják. Táplálékukat a tenger adja, hiszen a kietlen szárazföldet egész évben hó és jég borítja, csak a part mentén és a szigeteken olvad el néhány nyári hónapban a hó. A hideg tengervíz áramlataiban azonban hatalmas krillrajok (garnélák) tanyáznak, bőven jut belőlük táplálék a tengeri madaraknak is.

 

  

 

A császárpingvin

A sarkvidék tengerimadár-fellegvárának legjellegzetesebb lakói a pingvinek. A legnagyobbak köztük a császárpingvinek, másfél méternél is magasabbra nőnek. Az antarktiszi tél sötétjében látnak hozzá az utódneveléshez. A hím 60 napig dajkál a lábai közt egy tojást. Társaival együtt mozdulatlanul áll a sarki hidegben, közben testsúlyának 40 százalékát elveszíti a koplalás miatt. Ennivaló után csak azután néz, hogy tojó társa visszatért a tengerről, és felváltja őt.

 

 

A királypingvin

A királypingvin nem sokkal kisebb a császárpingvinnél, hasonlítanak is egymásra, nyakszirtjén azonban neki több a narancssárga szín. A hím és a tojó felváltva melegíti a tojást a hasa alatt. Fiókájukat nagy gonddal nevelik. A csemete azonban nagyon lassan nő, így a szülök nem is vállalkoznak minden évben költésre, hanem csak minden másodikban.

 

  

 

Az Adélie-pingvin

Nagyon kíváncsi és egyáltalán nem félős madarak. A földrészre látogató emberek iránt is igen érdeklődnek. Az antarktiszi kutatóállomások környékén fészkelők jó szórakozása például, hogy gombszemükkel a tudósok jövését-menését bámulják. Hatalmas kolóniákban élnek a partvidéken és a tengerbe nyúló jégmezőkön. Költőtelepeik a jégmentes szárazulatokon vannak. Évente átlag 13 ezer kilométert vándorolnak a költőhelyük és a téli táplálkozási helyeik közt.

 

  

 

Az Adélie-pingvinek igen társas lények. Csoportokban fészkelnek, csoportokban járnak táplálék után, és a veszélyes helyzeteket is együtt próbálják ki. Például egy jégtábláról leugrani a mélybe, még egy bátor pingvin számára sem egyszerű mutatvány. Maguktól nem is vállalkoznak rá, míg egyiküket le nem lökik a szakadékba. A többiek kíváncsian bámulnak utána, s ha látják, hogy megúszta, ők is vízbe vetik magukat. Ha a tél végén túl hamar olvadni kezdenek és összetörnek a jégtáblák, veszélybe kerülhetnek a császárpingvin-fiókák. Áprilistól decemberig kell hogy tartson lábuk alatt a jég, míg kifejlődik az úszáshoz alkalmas tollruhájuk. Ha az olvadás hamarabb bekövetkezik, félő, hogy megfelelő tollruha híján a fiókák vízbe fulladnak. Ez történhetett néhány éve, amikor császárpingvin-fiókák ezrei pusztultak a tengerbe, mert összetört az otthonukat jelentő jégtábla.

 

Tudtad?

A pingvinek akár fél órát is képesek a víz alatt tartózkodni. Uszonyszerű szárnyukkal hajtják magukat, szinte repülnek a víz alatt. Sűrű, szőrszerű tollazatuk és vastag zsírrétegük megvédi őket a hidegtől.