Tavaszi zsongás

 

Tavasszal amint langyosodni kezd a levegő, melegszik a föld, előbújnak téli rejtekhelyeikről az apró rovarok, bogarak, hangyák, lepkék. Ébred a rovarvilág. Citromlepkék és nappali pávaszemek sütkéreznek az elsőként kinyílt tavaszi virágokon, a hangyabolyok feketéllenek a napsugarakat élvező, melegedő hangyák tömegétől, a serkedő fűszálak közt bogarak sietnek. Zsong-bong az erdő és a mező a gyűjtögető méhek ezreitől.

A méhek családja igen nagy. Vagy 20 ezer fajukat ismerik eddig a szakemberek, de úgy vélik, hogy a számuk ennél jóval magasabb lehet. Közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal, és azok száma is hatalmas. Ezeknek a hártyásszárnyú rovaroknak kulcsszerepük van a virágos növények beporzásában.

 

A dongók

A rovarvilágban ők a tavasz első hírnökei. Amint melegebben süt a nap, máris megjelennek, és hangosan zümmögve-döngve repülnek egyik virágról a másikra. A nevüket is innen, a dongó hangjukról kapták. A kora tavasz első virágairól, a fűzfabarkáról, keltikéről, kankalinról gyűjtik a virágport. A méhek nagy családjában a legnagyobb termetűek közé tartoznak. Másképpen poszméheknek is nevezik őket. Fenyegető külsejük azonban megtévesztő. Valójában szelíd rovarok ők, még a fullánkjukat is csak ritkán használják.

 

  

 

A darazsak

A méhekhez és a hangyákhoz hasonlóan legtöbb fajuk kolóniákban él, de vannak magányos darazsak is. Fészküket fa odvába, földi lyukakba, akár épületek réseibe, padlásra építik. Ha veszélyeztetve érzik magukat, ők bizony mérgesen támadnak. A fullánkjukkal mérget fecskendeznek az ellenségükben. A legagresszívebbek a lódarazsak. Ha a fészküket megbolygatják, életveszélyesen rátámadnak még az emberre is. A darázsszúrás helye földuzzad, viszket. Aki allergiás a bőrébe jutott méreganyagra, azonnal orvoshoz kell fordulnia, mert csak orvos mentheti meg az életét. De kártevőknek is tekinthetjük a darazsakat abból a szempontból, hogy fertőzést, betegségeket terjeszthetnek, mivel mindenevők, és mindenféle rothadó, szennyezett hulladékra rászállnak.

 

 

A lódarazsak fészke télre kiürül. A dolgozók és a herék az ősz végén elpusztulnak. Egyedül a királynő telel át. Tavasszal feléled rejtekhelyén, és első dolga, hogy megfelelő helyet, fészket keressen új családja számára. Mivel ősszel már megtermékenyült, máris hozzálát a peték lerakásához. A lódarazsak gyümölcslével, mézharmattal, nektárral, növényi nedvekkel táplálkoznak, az utódoknak azonban más rovarokat, legyeket, néha méheket is fognak.

 

  

 

A házi méhek

A méhek nagy családjában ők a legismertebbek. Rokonaikkal, a dongókkal ellentétben viszont nagyon érzékenyek a hidegre. Ezért nem sietik el az első kirepülést tavasszal, megvárják míg legalább 10 ⁰C-fokra felmelegszik a levegő. Ha ennél hűvösebb van, nem tudnak repülni, megdermednek, kihűlnek és elpusztulnak. Amikor a hideg miatt a testhőmérsékletük lecsökken 30 ⁰C-fokra, le kell szállniuk, hogy remegéssel felmelegítsék magukat. A méhek a kaptárban is remegéssel termelnek hőt, amikor a kinti hideg miatt bent nagyon lecsökken a hőmérséklet. A raj a kaptárban olyankor összetömörödik, és az apró lények remegve melegítik egymást.

Amikor aztán végre elérkezik az igazi tavaszi jó idő, virágról virágra szállva gyűjtik a nektárt és a virágport. A nektárt a gyomrukban, a virágport a hátsó lábuk szőrzetén, kosárkában szállítják be a kaptárba. Amit nem fogyasztanak el aznap, feldolgozzák és raktározzák a szűkösebb időkre. Ez a finom, édes méz.

 

Tudtad?

A dongók testét borító tarka és sűrű szőrbunda a hidegtől védi a rovart. Ezért lehetséges, hogy a dongók olyan helyen és olyankor is gyűjtik a virágport, amikor más méhek még fáznak, és nem indulnak útnak. Például kora tavasszal, hűvös nyári napokon a magashegyekben. A szőrük a mézgyűjtésben is segíti őket. A virágpor ráragad a szőrszálaikra, innen szedegetik le a kosaruk.