Amikor Petőfi Pozsonyban az újságokat – vagyis az Országgyűlési Tudósításokat – másolta Záborszky műhelyében, akkor már jó dolga volt. Hiszen volt fizetése, volt miből ennivalót vennie, a szállása díját kifizetnie. De ínségesebb időket is megélt a költő Pozsonyban.
Volt, hogy színész szeretett volna lenni, csakhogy nem vették be egyik pozsonyi színtársulatba se. Neki is búsult szegény feje, és elhagyta a várost, ahol nem sok babér termett a számára. Ám ezt a szép helyet mégsem lehetett hosszú ideig elkerülnie, hiszen hamarosan elkezdődött az országgyűlés, és a haza nagyjai mind itt gyülekeztek. Petőfit is újra és újra csak visszavitték jó gyalogos lábai a városba. (Akkoriban a költő bizony jórészt gyalogosan járt-kelt, utazgatott keresztül-kasul az országban.) Egyszóval Petőfinek sok élménye kötődött Pozsonyhoz, és a város nem egy épülete, tere, utcája, fája, vendéglője őrzi Petőfi emlékét –ma is. Ezeket meséli el ez a könyv nagyon szórakoztató, néha egyenest vicces módon, mintha Sanyika most is itt élne és itt járna köztünk Pozsonyban. (Pozsonyi Kifli)
Parázs Bianka rajzaival