Mi leszek, ha nagy leszek? 1. rész

Mi leszek, ha nagy leszek

 

Te mi leszel, ha nagy leszel? Gondolkodtál már ezen? Legyél tanító néni vagy tanító bácsi! Én is tanító néni vagyok. Az én foglalkozásomban az a jó, hogy míg más felnőttnek csak egy-két gyereke van, nekem egyszerre huszonkettő. Bizony, jó nagy család vagyunk!

Persze, a vakáció is nagyon jó dolog. Hogy rosszak a gyerekek és semmit se tudnak?! Hát ez egyáltalán nem igaz. Különben pedig az én munkám épp az, hogy megtanítsam őket. Szeptemberben tényleg semmit sem tudnak némelyik tantárgyból. Sőt! Az elsősök még írni-olvasni se. Szeptemberben csupa megszeppent kisgyerek ül be az iskolapadba. Tíz hónap múlva pedig! Ha látnád! Egy csapat öntudatos kisdiák vonul el két hónapra vakációzni, fejében a sok tudással, amit én is segítettem oda becsepegetni. El sem hiszed, milyen jó érzés ez!

 

Mi leszek, ha nagy leszek   Mi leszek, ha nagy leszek

 

Tudtad, hogy régen a gyerekeknek nem volt kötelező iskolába járni? 150 éve sincs – milyen kis idő a történelemben! –, amikor törvényt hoztak a képviselő urak az ország házában arról, hogy márpedig innentől fogva muszáj iskolába járni. Mert írni-olvasni és legalább az egyszeregyet mindenkinek meg kell tanulnia.

Igen régen még a királyok sem tudtak írni. (Gondoltad volna?!) Hanem csak a szerzetesek a kolostorokban. Az ő foglalkozásuk volt, hogy nagy könyvekbe gyönyörű betűkkel bejegyezzék a legfontosabb tudnivalókat. De még közülük is némelyik csak másolta a betűket, összeolvasni már nem tudta őket. A kolostorokban néhol iskola is volt. A szerzetesek tanították itt a gyerekeket, akikből legtöbbször pap vagy szerzetes lett.

A tudás sokáig a gazdag emberek kiváltsága volt. Mert csak ők tudták megfizetni gyerekeik taníttatásának a költségeit. Például a magántanítót, aki gyakran velük együtt lakott a nagy házukban, és egyedül az ő gyerekük tanításával foglalkozott. A szegény falusi vagy városi emberek sokszor annyit sem engedhettek meg maguknak, hogy iskolába küldjék a gyerekeiket. Mert azoknak is dolgozniuk kellett, segíteni a szüleiknek. Hát ennek vetett véget a törvény. A gyerekeknek azóta mindennap az iskolai évben az iskolában kell tanulniuk. És nem szabad dolgozniuk, mint a felnőtteknek. Legalábbis mifelénk, Európában nem. De a szegény, úgy mondjuk, fejlődő országokban, Afrikában vagy Ázsiában sokfelé ez ma sincs így, sajnos.