Balla Margit: Bagolybeszéd/Sovia debata

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kuvik. A kert végében lakott egy fenyőfán. Napközben a fa odvában szunyókált. Csak éjszaka hallatta a hangját, de akkor nem fogta vissza magát. Rikoltozott órákon át.

− Vít, vít, vííííít! – kiáltozta az egyik este is, amikor az újhold fényes sarlója már fenn ragyogott az égen, varázslatosan megvilágítva az ezüst felhőket maga körül.

− Vít, vít, víííííííít! – egyre csak mondogatta, de válasz nem jött sehonnan. Csak a könnyű esti szellő borzolta a kert virágait és a zsenge fűszálakat a fa körül.

− Vít vít víííít! Víííííííít!

Várt egy pillanatot, majd hozzátette:

− Vít!

Hallgatózott, hátha felel rá valahonnan valaki, de semmi. Már éppen arra gondolt, hogy elköltözik egy másik kertbe, mert unalmas így egyedül az éjszakában, amikor egy távoli fenyő felől hangot hallott:

− Hút, hút, húúút!

A kis kuvik nagyon boldog volt. Végre valaki! Szólt is azonnal:

− Víííít!

S jött a válasz:

− Húúút!

Ez már igazi bagolybeszéd volt! Így társalogtak aztán, a kis kuvik és a másik fenyő lakója minden áldott éjszaka. Hogy miről folyt a szó köztük? Csak ők tudják!

 

Kde bolo, tam bolo, bol raz jeden malý kuvik. Žil na jedličke, ktorá rástla na konci záhrady. Cez deň spával v bútľavine a nechal sa počuť iba v noci, vtedy však vôbec neotáľal. Hulákal celé hodiny.

„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“ kuvikal raz v noci, keď sa žiarivý kosák mesiaca už ligotal na nebi a čarokrásne osvetľoval strieborné oblaky naokolo.

„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“ opakoval dokola, no odpoveď neprichádzala. Iba ľahký nočný vánok šuchoril kvety v záhrade a mladé steblá trávy okolo stromu.

„Kuvik, kuvik, kuviiiiik!“

Chvíľu počkal, a ešte dodal:

„Kuvik!“

Naslúchal, či mu kdesi niekto neodpovie, no nič nepočul. Už-už začal uvažovať, že sa presťahuje do inej záhrady, lebo v noci je tam osamote nuda, keď sa zrazu z jedličky opodiaľ ozval hlas:

„Hu-hú, hu-húúú!“

Malý kuvik sa veľmi potešil. Konečne sa niekto ozval!

Hneď aj odpovedal:

„Kuviiiiik!“

Prišla odpoveď:

„Húúú!“

Bola to ozajstná sovia debata! Takto sa malý kuvik a obyvateľ druhej jedličky zhovárali každý večer. O čom bola reč? To vedia len oni dvaja!

 

Slovnik/Szótár

debatabeszélgetés

bútľavinaodú

(ne)otáľať(nem) tétlenkedik

hulákaťrikoltozik, kiabál

kosák sarló

vánokszellő

šuchoriť borzol

uvažovať gondol, gondolkodik

osamoteegyedül, magában

opodial' távoli

 

Fordította Cselényi Fodor Olívia

 

Balázsy Géza rajza