Erdei kisvasutak

 

Ősszel nagyszerű dolog az erdőben kirándulni. Hát még ha az erdőben kisvasút is van, s hegyen-völgyön, patakokon át vezet az útja! míg pöfög a kisvonat, más dolga sincs a kirándulónak, mint hogy gyönyörködjön a csodás tájban, és teleszívja a tüdejét friss erdei levegővel – már ha nem gőzös húzza a szerelvényt.

A kisvasutak a turisták kedvencei. Remek program a vonatozás a hétvégén kiránduló családok számára, osztálykirándulások alkalmával. Mi itt, a Kárpát-medencében ráadásul el is vagyunk kényeztetve. Mert ugyan az Alpokban, Kanadában vagy az USA egyes vidékein is közlekedtek egykor vagy közlekednek még ma is ilyen járművek, leghosszabb pályán mégis a Kárpátok bércein és völgyeiben zakatoltak és zakatolnak ma is kisvonatok.

Az erdei kisvasutak eredetileg persze nem a turisták kedvéért épültek, hanem azért, hogy az erdőből kitermelt fát ügyesen elszállítsák a fűrésztelepre vagy a vasútállomásra, ahonnan aztán továbbfuvarozták az ország más részeibe, a gyárakba, nagy fafeldolgozókba.

 

  

 

A keskeny nyomtáv, ami a kisvasutak közös jellemzője, nem véletlen dolog. Hegyoldalak, keskeny völgyek szűkös fordulóiban így könnyebben tud közlekedni a vonat, nem beszélve arról, hogy az ilyen pályának a megépítése is olcsóbb.

Az első kisvasutak nálunk az 1800-as évek végén kezdtek közlekedni. Fát, néhol másféle árut is szállítottak. A Kárpátok nagy erdőségeiben, a Tátrában, bányavidékeken különösen nagy szükség volt a munkájuk.

 

  

 

Korábban évszázadokon keresztül lovakkal húzatták és patakokon, folyókon úsztatták le a kivágott hatalmas fenyőszálakat a fűrésztelepre vagy a folyami kikötőkbe, ahonnan hajón szállították tovább. Ez lassú módszer volt, és amikor a patakok, folyók vize télen befagyott, le is állt a munka. A gyárak egyre növekvő termeléséhez azonban egyre több fára volt szükség. A kisvonatok ekkor éppen megfeleltek az igényeknek.

Az első kisvonatokat az erdőben kicsi gőzmozdonyok húzták. Néhányuk ma is működik, szépen felújítva, fényes feketén csillogva szállítja a turistákat a Tátrában.

 

  

 

Az egyik legnépszerűbb kisvonat ma Árvában közlekedik. Arról is nevezetes, hogy különösen jól megbirkózik a nehéz tereppel. Az árvai múzeum látványosságai közé tartozik. A kiszuca-árvai erdei kisvasút néhány évtizede védett műemlék. Így sikerült megmenteni a pusztulástól ezt az értékes műszaki alkotást. Különlegessége az irányfordító rendszer: a mozdony hol húzza, hol tolja a szerelvényt a terep adottságai szerint.

 

     

 

A fénykorban (a 20. század első felében) a mai Szlovákia területén vagy 40 kisvasút működött, pályájuk hossza együtt 1200 km volt. Akkor váltak feleslegessé, amikor utakat kezdtek építeni az erdőkben, amelyeken teherautókkal szállították a fát. Néhány kilométernyi szakasz azonban itt-ott máig megmaradt a kisvasutakból is – a kirándulók nagy örömére.