Hétfőn hétig számolok,
aztán délig rámolok,
kacatjaim kikacagom,
mindet a szemétbe rakom,
szebbé teszem a szobám,
megdicsér az anyukám.
Kedden majd kirándulok,
buszablakból bámulok,
és ha végre megérkezem,
ami szép, lefényképezem,
szaladok a hegyre fel,
mi van ott fenn?, érdekel.
Szerdán szabad napom van,
semmi sem kell azonnal,
minden ráér, lustálkodom,
csokit eszem a balkonon,
ablakom is kitárom,
pengetem a gitárom.
Csütörtökön csónakom
vízre teszem (jó nagyon!),
leúsztatom Komáromig,
fagylaltozom fél háromig,
szőlőfürtöt szemezek,
aztán hazaevezek.
Lásd, milyen jó énnekem,
énekelek pénteken,
zongorán kísérem magam,
velem énekel a halam,
plüssbohócom trallaláz,
vidámságtól zeng a ház.
Nő bennem a szorgalom:
szilvát szedek szombaton,
édesek, lilák és kékek,
megkóstolják a vendégek,
és ami nekem marad:
ezerhatszáz szilvamag.
Korán kelek vasárnap,
bevetem a vaságyat,
kiülök a kerti székbe,
gondolok valami szépre,
írok néhány versikét,
felhívom az Erzsikét.
Balázsy Géza rajza