2022-ben áprilisban van húsvét, néha viszont márciusra esik ez az ünnep. Felmerül a kérdés: miért van mindig máskor a húsvét. És ha már húsvét, akkor az áprilisi rovatunkban természetesen szólnunk kell a locsolkodásról és a bárányokról is. Sok mindent megtudhatsz hát most a húsvétról, ha igazán kíváncsi vagy, akkor még azt is, hogy miért éppen Svájcban készülnek a legfinomabb csokitojások.


Mikor van húsvét?

A húsvét a keresztény vallás legfontosabb ünnepe, Jézus feltámadására emlékeznek ilyenkor a keresztények. Az ünnep időpontját szigorú szabályok határozzák meg már sok száz éve. Az egyház vezetői 325-ben állapodtak meg abban, hogy a húsvétot az egész keresztény világban a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon ünneplik meg. Így az ünnep ideje március 22. és április 25. között lehet. Na de nézzük, hogy akkor idén hogyan is van ez. Március 20-a volt a tavaszi napéjegyenlőség napja. Ezután jön a következő fontos dolog, a holdtölte. Március 20-a után az első holdtölte, más szóval telihold idén április 16-án, szombaton van. Ebből következik, hogy a húsvét rögtön a következő napon, tehát 17-én, vasárnap lesz. Ha van kedved, utánanézhetsz és kiszámolhatod, hogy jövőre mikor lesznek a húsvéthoz kapcsolódó dátumok.

 

  

 

Ha húsvéthétfő, akkor locsolkodás!

Manapság inkább jóízű szórakozásnak, játéknak tekintjük, azonban meglepően ősi hagyomány a húsvéti locsolkodás. Főként nálunk, Közép-Európában terjedt el ez a szokás. Eredete kapcsolható a vízhez, mint az élet legősibb forrásához, és természetesen a keresztény hagyományhoz, azon belül is Jézus életének fontos állomásaihoz. Cseh, szlovák, lengyel és német nyelvterületeken sokféle változatban él, és nálunk is az ünnep második napjának legfontosabb eseménye. Régen nevezték vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is a húsvétvasárnapot követő hétfőt, hiszen ilyenkor a lányokat vödörből öntözték meg vízzel, sőt (persze azért óvatosan) az itatóvályúba vagy akár a patakmederbe is bedobták őket. A vödörrel öntözés szokását néhány helyen ma is őrzik még, és mivel igen látványos dologról van szó, turistacsalogató eseménynek sem utolsó.

 

  

 

A fán termő bárány legendája

Teljes joggal gondolhatod, hogy ez valami áprilisi tréfa. Az igazság az, hogy a középkori Európában tényleg hittek a fán termő bárány legendájában. A történet szerint a végeláthatatlan ázsiai pusztákon létezik egy növény, amelynek a szárán gyapjas bárányok teremnek. Persze mindenki csak hallott erről a különös növényről, és senki sem látta. Azonban több európai utazó is megerősítette a „zöldségbárány” létezését, így az emberek kezdték szinte tényként kezelni a dolgot. Egyes utazók állították, hogy kóstolták is a különös növényt, ami rendkívül ízletes, a gyapja pedig természetesen rendkívül finom és fehér, mint a hó. A rejtélyt végül egy ír tudós oldotta meg, aki kiderítette, hogy a legenda valójában a tatár bárányfű nevű növényhez kapcsolódik. Ennek a szára egy kicsit átalakítva és a levelektől megfosztva valóban hasonlíthat egy bárányhoz. A növény egyébként egy páfrányfajta. Az utazókat valószínűleg a képzeletük, a hiszékenységük vagy a vicces kedvű vendéglátóik tréfálhatták meg azzal, hogy létezik a „zöldségbárány”.

 

     

 

  

 

Svájc, a csokinagyhatalom

Svájc a csokoládé hazája, pedig egy árva szem kakaóbab sem terem az országban, ami ugye a legfontosabb alapanyag a csokiban. De akkor hogyan lett Svájcból igazi csokinagyhatalom? A derék svájciak szorgalmas és kísérletező kedvű emberek, legalábbis a csokoládéiparban biztosan. Így történt, hogy az addig leginkább keserű, száraz és morzsálódó csokoládéból, olyan finomságokat fejlesztettek ki az 1800-as években, mint a tejcsoki vagy a mogyorós csoki. Ráadásul a tömeges gyártást is megoldották ügyes és hatékony gépek segítségével. Korábban a csokoládé csak a leggazdagabbak kiváltsága volt, a svájciak azonban mindenki számára elérhetővé tették ezt a finomságot. Phillippe Suchard, Rudolph Lindt és Henri Nestlé neve nem véletlenül cseng ismerősen, ők ugyanis azoknak a finom csokimárkáknak a névadói, amelyek termékeivel, így húsvéti csokitojással is, bárki találkozhat az üzletekben. Svájc ugyan ma már nem a legnagyobb csokoládégyártó a világon, viszont az egy főre jutó csokifogyasztásban továbbra is világelső.