Csokor
Marci vadvirágokat szed.
Szedi, szedi, egyszer csak
egy óriási csokorral közelít felém.
Kérdem tőle, kinek szedte ezt a
nagy csokrot.
Azt mondja, nekem.
Hirtelen forróságot érzek,
s csak annyit tudok kinyögni:
Nagyobbat is szedhettél volna,
és tudhatnád, hogy nem szeretem a szarkalábot!
Marci erre nevetve mondja,
hogy pont olyan vagyok,
mint az anyukája.
Én meg már azon töröm a fejem,
jobb lesz mégis elfogadni azt a csokrot.
Majd csak találok otthon egy vázát,
amibe belefér.
Mert ki tudja,
egyszer mégis a felesége is lehetek.
Hát ne rontsam el a dolgot már az elején.
Dédimama
Anya leszidja dédimamát,
mert cukor helyett sót tesz a kávéba,
a lisztért nem az éléskamrába,
hanem a fürdőszobába megy,
azt vágja a fejéhez,
hogy semmit se lehet rábízni,
aztán mégis ott hagy nála,
csak annyit mond, vasárnap este
érted jövök,
s én majd kiugrom a bőrömből,
mert a dédimama olyan meséket tud,
amilyenek sem a televízióban,
sem a könyvekben nincsenek.
Mindegyik mesének én
vagyok a főszereplője.
Gólyamese
Nagyapa mesélte,
hogy amikor engem hozott a gólya,
a nagyi bőségesen megjutalmazta érte,
az udvaron tartotta vagy két hétig,
még halakkal
és békákkal is etette,
úgyhogy a gólya az anyja
hasában sem élt jobban,
mint akkor,
pedig tojásból kelt ki.
Legalábbis nagyapa szerint.
Elég zagyva mese, nem mondom.
Schall Eszter rajzai