Az autóval, vonattal utazók szeme előtt elsuhan a táj. Aki viszont kerékpáron vagy gyalogosan barangol be egy-egy vidéket, annak az sok apró érdekességet, szépséget is megmutat magáról. A falukat járó kiránduló biztosan felfedezi a tájra jellemző régi épületeket, köztük a kis múzeumokként működő tájházakat.
A tájházak a régi falusi életmódot mutatják be a látogatóknak. Azt, ahogy a nagyapák, ükapák éltek egykor a vidéken. Régi épület valamennyi: lakóház udvarral, kerttel, gazdasági épületekkel, istállókkal, ólakkal, színnel, pincével, pajtával, gémes kúttal. Valamilyen véletlen folytán megmaradtak eredeti formájukban, abban, ahogy laktak bennük, élt bennük valamikor egy család, miközben a falu megváltozott körülöttük, új házak épültek újféle divat szerint. Mindegyik tájház egy eltűnt életforma itt maradt emléke.
A természet a régi emberek életét sokkal inkább meghatározta, mint a maiakét. Hegyvidéken, ahol nagy erdőségek borítják a tájat, az ott lakók fából építették a házaikat. A fában szűkös sík vidéken viszont a falát agyagból emelték, a tetejét náddal, szalmával fedték. Mindenütt olyan anyagokat használtak az építéshez, amilyent a környezet kínált.
Nagyon régen, 1730-ban épült például az a kis vályog falú, nádfedeles ház Vágsellyén, amelyik a Mátyusföld népi építészetét, a lakás és gazdálkodás régi eszközeit mutatja be Vágsellyén. Ma magas panelházak veszik körül. A martosi tájház a falu közepén áll a tó partján. A látogatók a színes martosi viselet darabjait, hímzéseket, festett bútorokat, tányérokat is megcsodálhatják benne.
Néhol a falu maga, a helyiek vásárolták meg a családtól az öreg és már nem használt épületet. Rendbe tették, felújították és összegyűjtötték bele azokat a tárgyakat, ruhákat, bútorokat, konyhai és gazdasági eszközöket, amelyeket az elődök a mindennapokban használtak. Azért, hogy megőrizzék az emlékét annak a régi kultúrának, amelyet apáik, nagyapáik, ükapáik hoztak létre, s amelyben éltek. Némelyik tájházat és gyűjteményét viszont a közeli nagyobb múzeum létesítette és az is tartja fenn. Némelyik védett műemlék.
Tavasztól őszig sokféle programmal várják a látogatókat a tájházak. Szent György-napi állatkihajtás, húsvéti locsolkodás, tojásfestés, pünkösdi májusfaállítás, Szent Iván-éji tűzugrás − a szokások és hagyományok felelevenítése a régi emberek ünnepnapjaival is megismertetik az ovisokat, iskolásokat, helyieket és turistákat egyaránt.
A vakációban több tájházban nyári tábor működik. Kézművesek tanítják az érdeklődő gyerekeket, felnőtteket szőni, kosarat fonni, sípot faragni, agyagot gyúrni, fazekaskodni. A színes programok mellől aztán persze legtöbbször nem maradnak el a nagyanyák receptje szerint készült hagyományos finomságok sem. Nincs is annál jobb meggyes rétes, kapros túrós lepény, mint amelyik egy igazi régi falusi kemencében sült.
