Nagy Laura: Erdei barátaink

Nagy Laura: Erdei barátaink

 

Nyúl

 

Bokor mögött meglapul,

hosszú fülű barna nyúl.

Keresi már nyúlmamája,

hová lett a nyulacskája.

Váratlanul nagyot ugrik,

puha fűben fel is bukik.

Hemperegne, bukfencezne,

de a répa is jól esne.

Kell hát futni még egy kört,

Messze még a répaföld.

Gyorsan szedi pörge lábát,

s utoléri nyúlmamáját.

 

Fakopáncs

Nagy Laura: Fakopáncs

 

Kopácsol a fakopáncs,

csőre, mint a kalapács.

Feje búbján piros sapka,

hegyes csőrét üti, csapja.

Munkálkodik serényen,

lyukat vág a fakérgen.

Rá is fér a korhadt fára,

kukacot, nyűt kihúzkálja.

A fák doktora, nem pihen,

egy újabb fára átröppen.

Vizsgálgatja, kopogtatja,

nagy az erdő, akad dolga.

 

Róka

Nagy Laura: Róka

 

Bozótosban róka surran,

hosszú farka libben-lobban.

Fel-fel villan vörös szőre,

míg bele nem vész a sűrűbe.

Csendben, lassan lopakodva,

szimatot fog a jó orra.

Vadkacsa van nem is messze,

nagyon figyel minden neszre.

Közelébe kell kerülni,

egy urgás, és meg is szerzi.

Ez aztán a jó vacsora,

rókalyukban lesz lakoma!

 

Vaddisznó

Nagy Laura: Vaddisznó

 

Tölgyfa alatt sok a makk,

vaddisznóknak is maradt.

Lakmároznak jót belőle,

feltúrják a földet körbe.

Nagyot röfög kocamama,

vár még rájuk a dagonya.

Kismalacok visítoznak,

egymás után sorban futnak.

Fürdés lesz a pocsolyába,

tolakodnak be a sárba.

Egész konda csurom víz,

dagonyázik mind a tíz.

 

Vadkacsa

Nagy Laura: Vadkacsa

 

Vadkacsahad vonulóban,

sorban húznak ék alakban.

Nagy hangzavar közepette,

szárnyalnak el más vidékre.

Feltárva új tájat, tavat,

megpihennek útjuk alatt.

Ott, hol nincsen fagyos tó,

ott lesz a végső leszálló.

Felverve a csendes tájat,

perlekedve vízre szállnak.

Zsombékos part, hajló nád,

vadkacsáknak otthont ád.

 

Bálint Mariann rajzai