Részlet A Hencegő óriás és más mesék című könyvből
Mimi és Momi a kis házikójukban takarítottak, amikor egy kedves régi ismerősük toppant be hozzájuk. Fekete gombszemét végighordozta a széttologatott bútorokon, a poros redőnyökön, a vödörben úszkáló felmosórongyon, az éppen kikapcsolt porszívón, és csípőre tette a kezét.
– No, ti aztán szépen vagytok! – kacagta el magát.
Rágiusz, a rongyegér volt az.
– Segítenél nekünk? – szegezte neki mindjárt a kérdést Mimi.
– Noná! Azt hiszitek, megijedek a porcicáktól? – düllesztette ki a pocakját az egér. – Egy kis rágcsálnivalóért felmászom a szekrény tetejére, végigcsúszom-mászom rajta, és úgy fog ragyogni, mint új korában.
– Az jó lenne – mondta Momi. – A legmagasabb helyeket ugyanis nem érjük el.
Így is történt. Rágiusz ugyan prüszkölt egy kicsit munka közben, de hősiesen tűrte, hogy a rengeteg por rátapadjon a kabátkájára. Óvatosan mászott le a könyvesszekrényről, majd lassan végignézett magán.
– Hm. Még szerencse, hogy amúgy is szürke vagyok.
Amíg Mimi és Momi kimosta Rágiusz ruháját, ő maga vett egy forró fürdőt. A teásbögrében. Tisztálkodás után pedig nekiállt rágni. Átrágta magát egy régi keresztrejtvényújságon, két cipősdobozon, megrágcsálta a lábtörlőt, és amikor Mimi és Momi nem nézett oda, egy cirokseprűt is megkóstolt. Amikor elfáradt, belefeküdt az egyik virágcserépbe, és elaludt. Másnap reggel arra nyitotta ki a szemét, hogy valaki gyengéden ébresztgeti.
– Ne haragudj, Rágiusz, hogy megzavarom a legszebb álmodat – mondta Momi –, de az a helyzet, hogy az éléskamránkból eltűnt egy szép nagy és kerek sajt.
– Nem tudsz róla valamit? – kérdezte Mimi.
A rongyegér értetlenül pislogott.
– A sajtról, mint olyanról annyit tudok, hogy sárga és finom.
– És a mi sajtunkról mit tudsz? – érdeklődött Momi.
Rágiusz felült a cserépben, és dühösen karba tette a kezét.
– Csak nem gondoljátok, hogy én ettem meg?
– Természetesen ez eszünkbe se jutott – mondta Mimi, és a tegnap óta az asztal közepén díszelgő papírforgács felé pislantott. – Te rongyból vagy. A fogad porcelán. Nem fogyasztasz valódi táplálékot, csupán rágsz, rágsz, rágcsálgatsz…
– Hát akkor? Miért én vagyok az első számú gyanúsított?
– Nem gyanúsít senki. Csak arra lennénk kíváncsiak, nem láttál-e esetleg éjjel egy gyanúsan az éléskamra felé settenkedő alakot.
– Én éjszaka az igazak álmát aludtam. Álmomban elrágcsáltam három csomag sós rudacskát meg némi száradni kitett tűzifát. De esküszöm, hogy csak álmomban!
Momi nevetett.
– Jól van, Rágiusz, hiszünk neked.
A rongyegér egész nap nehezen elérhető sarkokban szaladgált, hogy segítsen a takarításban, majd este ismét megfürdött, és elrágcsált némi kenyérhéjat meg kőkemény tavalyi kukoricacsutkát. A csutkát rágcsálta csupán, de nem ette meg. Az éjjel mégis nyoma veszett két szép szál kolbásznak.
Rágiusz másnap a vállát vonogatta, és értetlenül csóválta a fejét. Segített kitakarítani a padlást, még a pókhálókat is leszedte, amiért a lányok rendkívül hálásak voltak neki. Este kétszer is megfürdött, majd elrágott néhány almacsutkát.
A következő reggel hiányzott a hűtőből a tejfel és az aludttej, a kamrából pedig háromujjnyi szalonna. A rongyegér értetlenül pislogott a dolgok felett, majd javasolta, hogy takarítsanak egy kicsit.
– Már minden ragyog a tisztaságtól! – mondta Mimi. – Köszönjük szépen a segítséget!
– Még egy éjszakát maradnék, ha lehet – nyújtózott Rágiusz. – A kabátkámat újra ki kéne mosni, mert az éjszaka véletlenül lekváros lett az ujja.
– Véletlenül? – csodálkozott Momi. – Hát hol sétafikáltál te a sötétben?
– A kompótgyárban segítettem az üvegekre ragasztani a címkéket – vágta rá gyorsan a vendég. – Persze szigorúan csak álmomban.
Mimi és Momi bólogattak, hogy persze, így már érthető, de maguk között megbeszélték, hogy ma éjszaka fennmaradnak, és meglesik a magát ártatlannak valló rongyegeret, tényleg alszik-e, ahogy állítja.
Éjfélig figyelték a cserepet, amelyben Rágiusz hortyogott, s már majdnem maguk is elszundítottak, amikor a porcelánfogú rágcsálóművész kinyitotta gombszemét, óvatosan körülnézett, majd lábujjhegyen a hűtőgép felé osont. Mimiék utána.
A rongyegér kinyitotta a hűtőt, kivett belőle egy doboz tejszínt meg egy jókora szalámicsücsköt, és a padlásfeljáró felé vette az irányt. Momiék utána. Hallották, hogy Rágiusz valakivel pusmog, aztán kattant a villanykapcsoló.
– Most megvagytok! – mondta Mimi határozottan.
– Jaj nekem! – mondta a rongyegér.
– Jaj neked! – mondta Májkell, az öreg kandúr. Az egyik kezében egy doboz tejszín volt, a másikban egy jókora szalámicsücsök. Ezeket gyorsan eldobta, majd rásziszegett az őszi levélként remegő egérre:
– Véged van! Elárultál!
– Én… Dehogyis… – dadogta Rágiusz. – Én mindent megtettem, hogy törlesszem az adósságomat.
– Miféle adósságot? – kérdezte Mimi.
– Kártya – mondta szenvtelenül a kandúr. – Ez a gombszemű mihaszna rongydarab tartozik nekem negyven halkonzervvel. Azt ígérte, részletekben megadja.
– Kegyelem árva fejemnek! – esett térdre Mimi és Momi lába előtt Rágiusz. – Tudom, hogy Májkell egy megrögzött hamiskártyás, mégis olyan jó volt azt hinni, hogy egy nap majd legyőzhetem– Kegyelem árva fejemnek? – hüledezett Momi. – Ezt mégis hol hallottad?
– Nem hallottam, hanem olvastam – pislogott az egér. – Egy Mátyás királyról szóló mesekönyvben. Amikor rágtam…
– Művelt rágcsáló! – kacagott Májkell, és a mellényzsebéből egy pakli kártyát vett elő. – Közben a királyt meg összetéveszti a dámával.
– Most már te tartozol nekünk! – mondta Mimi, és tett egy lépést a macska felé, akinek az arcáról rögtön lehervadt a mosoly. – Felsoroljam, hogy mi mindennel?
A vörös kandúr elfehéredett.
– Azokat a dolgokat már elfogyasztottam, lányok. Nem áll módomban visszaadni. Mondjuk az aludttej kicsit savanyúnak tűnt, és a sajtnak is kemény volt a széle, de hát megsajnáltam szegény Rágiuszt. Tudom, hogy álmatlan éjszakái voltak a tartozása miatt.
– Cserébe a kártyát is elfogadjuk.
– A kártyát? – mosolyodott el Májkell. – Benne vagyok. Aki nyer, viszi az egész hűtőgépet és az éléskamrát. Aki veszít, tíz szál májashurkát ad nekem.
– Nem úgy gondoltam! – toppantott Momi türelmetlenül. – Ide azzal a paklival!
A kandúr átnyújtotta a kártyacsomagot.
– És most tűnés a házunkból, amíg szépen mondom.
Májkell és Rágiusz lehajtott fejjel sarkon fordultak.
– Te nem! – mondta Mimi a rongyegérnek. – Neked még van itt nálunk egy kis rágnivalód…
És felmutatta a kártyapaklit.
Balázsy Géza rajzai