Kányádi Sándor: Világlátott egérke

 

Nem könnyű az élet bizony még egy apró mezei egérkének sem! Mert amikor megjön a hűvös, esős ősz, azt gondolnád, hogy majd egyszerűen beköltözik a faluba a rokonaihoz telelni. De nem! Nem költözhet a puha, meleg falusi kényelembe, mert a házi egerek nem szívesen látják a szegény mezei rokont. Így aztán egérként nyakába szedi a lábát, és odébbáll.

Először vonatozik. Éjt nappallá téve szolgál egy kalauz-egérnek. Aztán egy lakásba kerül egy elkényelmesedett városi macskához, majd a patkányokhoz a pincébe. De bizony mindenütt keserű a szolgaság kenyere! Egerünk nem kis leleménnyel és egyre több tapasztalattal a tarsolyában egérutat keres, és előbb-utóbb eliszkol mindegyik gazdájától. Mígnem kedves és okos gyerekek közé kerül egy iskolában. Egyszóval a kis mezei egér alaposan körbenéz a világban. Kalandjait egészen nyárig követhetjük a meseregényben, amikor nagy újsággal lepi meg még barátait is az iskolában. (Holnap Kiadó)

 

Keresztes Dóra rajzaival

 

Olvass bele!