Cinege forog a hóban
Ti-ti-ti, ti-ti-ti,
te-te-te, te-te-te,
ilyen az iciri-
piciri cinege.
Ide fut, oda fut,
kiszalad, elakad,
szereti a falut,
keveri a havat.
Meleg-e az a mag?
Fagyos-e, deres-e?
Ide kap, oda kap,
szedi a cinege.
Eszes a, konok a
picinye, örege,
sürög a, forog a,
pörög a cinege.
Föl a fej, fölinal,
fölinal, le a fej,
leinal, föl a fej,
le a fej, leinal.
Pörög a cinege,
sürög a, forog a
picinye, örege,
eszes a, konok a …
Szedi a cinege,
ide kap, oda kap,
fagyos-e, deres-e,
meleg-e az a mag.
Keveri a havat,
szereti a falut,
kiszalad, elakad,
ide fut, oda fut.
Ilyen a cinege:
iciri-piciri,
te-te-te, te-te-te,
ti-ti-ti, ti-ti-ti.
Mókusvilág
Tá-tá-ti,
gyors csuszka,
szájtáti
mókuska:
kőrisfa,
bükkmakkfa,
huss, vissza
odvadba!
Kis róka
nagy móka,
nagy róka,
kis móka,
vén róka,
rút móka:
húzóka-
nyúzóka.
Köd mosta
lomb-inga,
makkocska,
ághinta:
sutty, barna
lelkecske,
kopp, barka,
hopp, ess le!
Pilletánc
Tá-ti-tá,
hoppsza hó,
lengj alá,
pilla-hó,
fű alá
surranó,
talp alá
roggyanó,
szán alá
csusszanó,
sí alá
hussanó!
Itt piheg:
cinkeszárny,
cinkebegy
sejti tán,
ott elül
hallgatag,
rókafül
hallja csak.
Hó te, hó,
pillanyáj,
millió
szárny-madár,
kézbe kéz,
karba kar,
táncra kész
pille-kar,
körbe-kör,
láncra lánc,
tág, tömör
lepketánc.
Leng, kering,
elsuhog,
ringva ring,
így susog:
„El ne hagyj,
édes ég!
Szállni még,
élni még!”
Villogó
szürkeség:
dől a hó,
hull az ég
fű alá,
talp alá,
szán alá,
sí alá.
Hoppsza hó,
pilla-hó,
villanó,
hussanó.