Koncsol László versei januárra

Bálint Mariann rajza

 

Cinege forog a hóban

 

Ti-ti-ti, ti-ti-ti,

te-te-te, te-te-te,

ilyen az iciri-

piciri cinege.

Ide fut, oda fut,

kiszalad, elakad,

szereti a falut,

keveri a havat.

Meleg-e az a mag?

Fagyos-e, deres-e?

Ide kap, oda kap,

szedi a cinege.

Eszes a, konok a

picinye, örege,

sürög a, forog a,

pörög a cinege.

Föl a fej, fölinal,

fölinal, le a fej,

leinal, föl a fej,

le a fej, leinal.

Pörög a cinege,

sürög a, forog a

picinye, örege,

eszes a, konok a …

Szedi a cinege,

ide kap, oda kap,

fagyos-e, deres-e,

meleg-e az a mag.

Keveri a havat,

szereti a falut,

kiszalad, elakad,

ide fut, oda fut.

Ilyen a cinege:

iciri-piciri,

te-te-te, te-te-te,

ti-ti-ti, ti-ti-ti.

 

Mókusvilág

 

Tá-tá-ti,

gyors csuszka,

szájtáti

mókuska:

kőrisfa,

bükkmakkfa,

huss, vissza

odvadba!

 

Kis róka

nagy móka,

nagy róka,

kis móka,

vén róka,

rút móka:

húzóka-

nyúzóka.

 

Köd mosta

lomb-inga,

makkocska,

ághinta:

sutty, barna

lelkecske,

kopp, barka,

hopp, ess le!

 

Pilletánc

 

Tá-ti-tá,

hoppsza hó,

lengj alá,

pilla-hó,

fű alá

surranó,

talp alá

roggyanó,

szán alá

csusszanó,

sí alá

hussanó!

 

Itt piheg:

cinkeszárny,

cinkebegy

sejti tán,

ott elül

hallgatag,

rókafül

hallja csak.

Hó te, hó,

pillanyáj,

millió

szárny-madár,

kézbe kéz,

karba kar,

táncra kész

pille-kar,

körbe-kör,

láncra lánc,

tág, tömör

lepketánc.

 

Leng, kering,

elsuhog,

ringva ring,

így susog:

„El ne hagyj,

édes ég!

Szállni még,

élni még!”

Villogó

szürkeség:

dől a hó,

hull az ég

fű alá,

talp alá,

szán alá,

sí alá.

Hoppsza hó,

pilla-hó,

villanó,

hussanó.