Z. Németh István versei

Z. Németh István: Égimeszelő

 

Mi újság van Északon?

 

Szél, szél,

messzi szél,

milyen nyelveken

beszél?

Tud-e svédül,

dánul,

norvégül,

ukránul?

 

Mesélhetne,

hallgatom,

mi újság van

Északon.

Van-e fagylalt

rengeteg,

fáznak-e

az emberek?

 

Azt hittem, hogy

megtudom,

van-e jégcsap-

xilofon?

De a szél,

a messzi szél,

tovanyargal,

s nem beszél.

 

Fiútündér, lánytündér ha beszélget

 

Voltál hópihe télen?

Pihentél falevélen?

Álmodtad csiga álmát?

Szőttél szép lila párnát?

 

Voltam csepp, de még nyáron.

Nem száll rám csiga-álom.

Laktam, de kardvirágon,

Párnámat nem találom.

 

Áztál már zivatarban?

Dédelgetett-e dallam?

Érte-e sár cipődet?

Ringattad szeretődet?

 

Mindig sütött a Nap rám.

Csendes volt pici kamrám.

Csillog-villog a cipőm.

Nincs nekem még szeretőm!

 

Félálom

 

Pillangók szárnyáról

lepereg a kék,

messze száll egy szép

szappanbuborék.

 

Valahol zene szól,

mosolyog a száj,

lakodalmát üli

a törpekirály.

 

Valósággá válik

minden meselény,

angyalok vánkosán

átdereng a fény.

 

Bóbita bóbiskol

pamutkocsiján,

csicsíjja, csicsíjja,

aludj, kicsi lány!

 

Hóra hó!

 

Napra nap és éjre éj,

napkorongra holdkaréj,

jégcsap után napsugár,

szárazságra térdig sár.

 

Hétre hét és hóra hó,

karácsonyra télapó,

tavasz jön a tél után,

délelőttre délután.

 

Idő, idő, hova mész?

Két mutató az egész.

Napra nap és éjre éj,

nagyra nősz te is, ne félj!

 

Bálint Mariann rajza