Kulcsár Ferenc versei júniusra

Bálint Mariann

 

Kerekítő

 

Kerekítsünk, gyerekek,

tejútjáró kereket:

föl-le, föl-le gurulót,

mint a fénylő telihold.

 

Kerekítsünk, gyerekek

csillagnyitó éneket:

csengőt-bongót, csillogót,

friss kenyér mód ropogót.

 

Nádiposzáta

 

Poszáta pityeg a tó fölött:

piciri nádja eltörött!

 

Hullámzón súg, reng a tó:

oda a madárkaringató,

 

libegő-lobogó nádszál!

A víz fölött ríva átszáll,

 

átrebben a kis poszáta –

tó vizén ring könnyű árnya.

 

Nyári zsongás

 

Tarka ének, tarka beszéd,

tarkabarka, de szép, de szép.

Fuvola, duda, klarinét

a fa, a kert, az ég, a rét,

a rét, az ég, a kert a fa

klarinét, duda, fuvola.

 

Csak a tó, csak a tó, csak a tó

kéklő titokkal hallgató.

Ezüst titokkal ringató

csak a tó, csak a tó, csak a tó.

 

Bálint Mariann   Bálint Mariann   Bálint Mariann

 

A Nap és a Hold

 

Az apám, az anyám

felhők között

játszik,

szép időben

hatalmasnak látszik.

Nevetése: aranyfény-sugarak.

Apám, apám, apám a Nap.

 

Apám a Nap, anyám a Hold.

Éjszaka tündér álmom volt:

szobám ablakán behajolt

Hold-anyám

és ezüst dalt dalolt.

 

Édes anyaszók

 

Mikor én az édes anyaszókkal játszom,

pipacstenger lángoló szirmai közt látszom:

nyárfavirág-könnyű vagyok,

mint a páva, sétálgatok.

 

Mikor én a szülötte föld szavaival játszom,

zöld fűtenger, virágos rét habjai közt látszom:

fényes tollú tűzmadárra várok,

kerek világ szép szívében állok.

 

Ajjaj, jaj-jaj

 

Cipellőm talpa,

haj, haj, leszakadt,

a kecském, a kecském,

ej, ej, elszaladt.

 

Kis tükröm, tükröm,

jaj, jaj, megrepedt,

kiscicám, kiscicám,

aj, aj, elveszett.

 

Mondanám tovább is

jajomat, bajomat…

Szipogás, szepegés

marja torkomat.

 

Bálint Mariann rajzai