Péter Erika: Zabfalók

Péter Erika: Zabfalók

 

A bambuLó

 

Milyen furcsa ez a kanca,

ábrázata nagyon bamba,

imbolyog, mint aki spicces,

állva alszik, jaj, de vicces!

 

Muki régen versenyló volt,

nyugdíj előtt sokat sportolt,

most szunyókál, motyorászik,

álmában tán épp vágtázik.

 

SzimatoLó

 

Szimat, az istálló

legfinnyásabb lova

idegentől ételt

nem fogad el soha.

 

Mindent végigszagol,

akárcsak az ebek,

jó messziről nyerít

annak, akit szeret.

 

Kölni s parfümillat

idegessé teszi,

a túl szagos lovas

nem felel meg neki.

 

Szimat ismer engem,

már rég hozzám szokott.

Húsvéthétfőn mégis

az árokba dobott.

 

Néró és a hóember

 

Kinn a tanyán kergetőzik,

havat rugdos négy ló,

kisgazdájuk hóembert gyúr,

felfigyel rá Néró.

 

örömében kettőt nyerít,

odanyargal nyomban,

s a hóember répaorra

foga között roppan.

 

Nyihahó!

 

Szomorkodik két lovacska,

unatkoznak télen,

árválkodik kinn a hintó,

s ők csak nézik tétlen.

 

Istállójuk ablakán át

csudálják – mi potyog? –,

majd hallják, hogy István gazda

csizmasarka kopog.

 

Nyitja nekik a karámot,

csattan a nagy lakat,

a pacik meg hemperegnek,

kaparják a havat.

 

Később szánkó elé fogják

a két boldog lovat,

pata koppan, csengő szólal,

s elindul a fogat.

 

Legelöl a kocsis feszít,

ropog már az új hó,

háta mögött vigyorog öt

pirospozsgás lurkó.

  

Matyi, a huszár

 

Matyi huszárruhát öltött,

ló is van alatta,

hosszú tollú a csákója,

s dolmány feszül rajta.

 

Felharsan a tra-tata-tam,

indul már a vágta,

tapsol Matyi édesanyja,

mikor fiát látja.

 

Mészely Ilka rajza