Tekintélyes mesterség volt régen az övék. Jó módban is életek a kádárok. Hiszen a bortermelő vidékeken minden ősszel sok hordóra volt szükség, így volt munkájuk bőven. Régen fahordókban tárolták a bort. Abban szállították a kereskedők is a messzi országokba, oda, ahol nem termett meg a szőlő: vízen, például a Dunán nyugat felé Ausztriába, Németországba, vagy tengelyen, azaz lovas kocsin északnak föl Lengyelországba, keletnek Oroszországba.

A kiürült hordókat nem hozták vissza, így a szőlősgazdák minden évben újat rendeltek a kádároktól. Azok aztán iparkodtak is egész évben, hogy őszre legyen elég hordó. A szállításhoz legalkalmasabb a gönci hordó volt. Kis mérete miatt (136,6 literes) könnyen felfért a kocsira. A zempléni erdők tölgyfájából készült. A vidék királyi italát, a tokaji bort ebben szállították Lengyelországba.

 

  

 

A kádár télen az erdőt járta. Ekkor választotta ki a tölgyfák közül a hordónak valót. A farönköket széthasogatta, szétrepesztette donghasábokra, aztán hagyta, hogy kiszáradjanak. Néha évekig szárította a fát. Nyár végén kezdett hozzá a hordók összeállításához. A kiszáradt dongákat faragószéken megtisztította, vájoló késsel domborúra faragta, simára gyalulta, majd tűzön megpuhította, úgy hajlította be őket ívben az abroncsba. Legvégül befenekelte a hordót: egy különleges eszközzel, a csínvágó gyaluval árkot vágott a dongák aljába, és egy másik különös szerszámmal, a kádárvillával ide behúzta a hordó két fenekét.

 

  

 

A szőlőművelés szerszámait, a kádakat, puttonyokat is sokszor a kádár készítette. Máskor ezt a bodnárokra, pintérekre hagyta. Azok puha fenyőfával dolgoztak. Abból készítették a vödröket, köpülőket, káposztásdézsákat, vajtartókat is a háztartások számára. A kádár maga készítette a szerszámait. Amikor aztán megöregedett, nem is hagyta azokat másra, hanem csak  ̶  a műhelyével, no meg a szaktudásával együtt  ̶  a fiára. Így szállt a mesterség apáról fiúra.

 

  

 

Ma kevés kádár dolgozik, mert ma már csak az igazán nemes borokat tárolják fahordókban. A nagyüzemi borászatokban hatalmas fémtartályokban érnek a borok. Faedények helyett is zománc-, üveg- vagy műanyag edényeket használunk.