Régi mesterségek 6. rész - A szűcs

 

Állatbőrből készültek régen a jó meleg téli ruhák, a bundák, mellények és lábbelik. A bőr kikészítéséhez sokan értettek. Legfőképpen a pásztorok, hiszen ők éltek az állatok mellett, számukra kézenfekvő volt, hogy a húsuk, tejük mellett az állatok bőrét is feldolgozták és hasznosították. De bőrrel dolgoztak a tímárok, a vargák is.  A legrangosabb bőrmívesek azonban a szűcsök voltak.

A szűcsök a drága prémekkel, a hermelin-, medve-, rókaprémmel foglalkoztak. Még a királyok és a főurak bundáját is ők készítették. Jó módban is éltek a szűcsök a régi időkben. A gyapjas juhbőr mesterei ugyancsak ők voltak. Juhbőrből készült ruhákat a módos falusiak, városi polgárok, nemesemberek viseltek.  A szegényeknek azonban még juhbőr se jutott, ők meleg posztóruhában jártak télen.

 

     

 

A szűcs munkája a lenyúzott állatbőr megtisztításával kezdődött. A juhbőr gyapját jól kimosta. A belső feléről eltávolította a húst és hártyaréteget. Törte, puhította a bőrt, sóval tartósította, timsós csávalében áztatta, végül kiszárította. Néha meg is festette barnára tölgyfagubacsból készült festékkel. A munkafolyamat hosszadalmas és gyakran nagyon fárasztó volt. Hónapokba is beletelt, míg egy bőrdarabot megfelelően kikészítette. De aztán következett a fáradozás jutalma: a szép ruha elkészítése, szabása, varrása és díszítése. Ezt a sokféle munkát a szűcs mind egymaga végezte.

 

 

A szűcsmesternek sokféle szerszámra volt szüksége. A bőr kikészítéséhez éles késeket, kaparókat, törőket, az áztatáshoz, csávázáshoz kádakat, a varráshoz és díszítéshez háromélű tűt, ollót, különböző lyukasztókat,csipkézőket használt.

 

     

 

Az ünnepi ruhadarabokat, a bundát, ködmönt, bekecset, hímzéssel vagy bőrrátéttel is díszítették. A szűcsök keze alól kikerülő legremekebb darabok a cifra ködmönök és a bundák voltak. Nagy tudás és sok türelem kellett az elkészítésükhöz.  A földig érő cifra bunda három-öt, de akár 12 állat bőréből készült. Minél többől, annál dúsabban ráncolódott a ruha. Rózsa-, tulipán-, szegfűhímzés is került rá. Az ilyen drága  darab rangot jelzett, csak a vagyonos gazda engedhette meg magának. De az egyszerűbb, dísztelen bunda is igen jó ruhadarab volt, nem győzték dicsérni a viselői. Olyan, mint a pince, mondták, nyáron hűvös, télen meleg. Esőben kifordítva viselték, lepergett róla a víz, mezőn nappal szék, éjjel ágya volt a gazdájának.

 

  

 

Ma is kifordított gyapjas birkabőrből készült jelmezekben űzik a telet február végén a mohácsi busók. Biztosan nem fáznak meg, míg áteveznek ladikjaikkal a téli Dunán.